Ugyanaz-e a két növény?
A Plants című folyóiratban 2021-ben megjelent tanulmányában Miski rámutatott a hasonlóságra az ókori szövegekben leírt és a régió leghíresebb exportcikkét ünneplő Kürénében kibocsátott érméken ábrázolt szilfium és a Ferula drudeana között: vastag, elágazó, ginzenghez hasonló gyökerek, fodros tőlevelek; barázdált szár, amely extravagáns, kör alakú virágfürtök felé emelkedik; zellerszerű levelek; és papírszerű, fordított szív alakú termések.
Nem a morfológiai hasonlóság volt az egyetlen meggyőző kapcsolat a két növény között. Az ősi szilfium állítólag hirtelen jelent meg egy nagy felhőszakadás után. Miski megfigyelte, hogy Kappadókiában az áprilisi heves esőzések után a Ferula drudeana előbújt a földből, és alig több mint egy hónap alatt közel két méter magasra nőtt.
Fotó: Royal Botanic Garden Edinburgh
Miski-nek sem volt könnyebb dolga a Ferula drudeana-val. A magokat hideghatásnak kitéve sikerült elérni, hogy kicsírázzanak. Ez azt jelenti, hogy telet „szimulálva” hideg és hűvös hatásnak teszik ki a magokat, majd ezután üvegházban ültették el.
Hogy lehetne bizonyítani?
Bár a Ferula drudeana-ára illik eddig legjobban a szilfium leírása, egy probléma még mindig van vele: az ősi leírások szerint a legjobb minőségű növények egy keskeny sávból származtak, a Küréné városát körülvevő sávból. Ez a mai líbiai Shahhat település melletti terület. Ehhez képest a törökországi lelőhely légvonalban nagyjából 1300 kilométerre északkeletre található. Miski azonban hangsúlyozza, hogy a két terület, ahonnan előkerült ez a csodanövény, ókori görög települések voltak.
Ehhez azonban olyan régi lezárt tárolóedényeket kellene feltárni, melyeken egyértelműen szerepel a szilfium felirat. Ha sikerülne ilyen leletet találni, akkor annak tartalmát elemezve össze lehetne hasonlítani a mai Ferula drudeana-val. Amíg azonban nem kerül elő ilyen, maradnak a közvetett bizonyítékok.
Fotó: Saxifraga-Jan van der Straaten
A szilfium azonban nem csak gyógynövényként volt elterjedt, hanem gasztronómiai szempontból is értékes volt. A receptek közül pedig sok fennmaradt az utókor számára. Sally Grainger, aki korábban a londoni Atheneum Hotel ötcsillagos séfjeként dolgozott, majd történelemből szerzett diplomát, ötvözte a két szakterületet. Számtalan római kori főzési technikát ismer, melyeket Youtube csatornáján be is mutat. Ő és Miski a gyakorlatban tesztelték a Ferula drudeana-t a fennmaradt receptek segítségével. Grainger az elkészült ételeket kóstolva úgy gondolja, hogy bámulatos gasztronómiai potenciál rejlik ebben a növényben. Ez is azt erősíti meg, hogy az ősi csodaszert, a szilfiumot fedezték fel újra.
Azonban hosszú éveknek kell eltelni, míg a magról nevelt példányok elég nagyok lesznek, hogy használható részeket nyerjenek belőlük. Ahhoz pedig, hogy kereskedelmi mennyiséget termesszenek, ennél ezerszer több növényre lenne szükség. A jelenlegi példányszám alapján a Ferula drudeana kritikusan veszélyeztetett fajnak számít, így ha mindenki nekiállna begyűjteni, azzal gyorsan el is tűnne a faj – ezúttal örökre.
