0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 10.

Addig ették, amíg ki nem halt a csodanövény – vagy mégse?

A római kor egyik legkeresettebb mediterrán terméke volt az a sárga virágú növény, melyet szilfium néven említenek. Szinte mindenre használták, azonban a tudománynak eddig nem sikerült azonosítania. Feltételezések szerint azért, mert kihalt.

A szilfiumot a gyomorfájástól kezdve a szemölcsök eltávolításán át számtalan betegség gyógyítására alkalmazták. Gasztronómiai értéke sem volt kisebb, fűszerként az egyszerűbb lencsés ételektől kezdve az extravagáns húsos fogásokig nagyjából mindenhez hozzáadták a szakácsok. Julius Caesar idejében az arany mellett tartották felhalmozva Róma császári kincseskamrájában, és egy-egy tő ára az ezüstével vetekedett.

szilfium pénzérme
Szilfium egy Kürénéből származó pénzérmén
Fotó: Wikimedia commons

Az első leírásától számított hét évszázaddal később azonban eltűnt a mediterrán világ csodanövénye. A római Idősebb Plinius a Krisztus utáni első évszázadban már arról írt, hogy mindössze egyetlen tő szilfiumot találtak, amelyet Néró császárnak ajándékoztak.

A középkor óta több botanikus felfedező próbált meg rábukkanni erre a különleges növényre. Keresése három kontinensen is kudarcot vallott.

Sok történész úgy vélte, hogy a szilfium az első olyan növény, melynek kihalását az emberi kapzsiság okozta. Történetének példa értékűnek kellene lennie.

De vajon tényleg kihalt?

Negyven évvel ezelőtt egy szerencsés találkozásnak köszönhetően az Isztambuli egyetem egy professzora úgy gondolta, rábukkant a legendás növényre. A valaha a mai Szíria területéről leírt növényhez megszólalásig hasonlító példány kb. 1600 kilométerrel odébb került elő. Mahmut Miski professzor kutatási ösztöndíjat nyert arra, hogy az ernyősvirágzatú növényeken belül kifejezetten a Ferula (magyarul husáng) nemzetségből gyűjtsön be példányokat. Ekkor talált rá arra a furcsa példányra, mely a törökországi Kappadókia régiójának Hasan-hegyén nőtt. 1983 tavaszán az aktív vulkán lejtőin, gyér, sziklás területen egy hatalmas, sárga virágú Ferula fajt talált, melynek vaskos szára erőteljes ízű gyantát választott ki. A professzor rábukkant még egy, 1909-ben gyűjtött ilyen példányra, melyet azonban 140 kilométerre a Hasan-hegytől gyűjtöttek. A két növényt később új fajként azonosította: Ferula drudeana.

Hasan-hegy lelőhelye
A törökországi Hasan-hegy
Fotó: Şahin ASLAN, Pixabay
Miski azt feltételezte, hogy az aromás növény egy biológiai aranybánya lehet. A megvastagodott gyökérből készült kivonat kémiai elemzése pedig megerősítette ezt.

A felfedezett összetevők közt több rákellenes, fogamzásgátló és gyulladáscsökkentő vegyületet is találtak. Emellett egy shyobunone nevű vegyület az agyi receptorokra is hatással van. Emiatt találja az ember a növényt mámorító illatúnak.

„Ezeket a vegyületeket megtalálni a rozmaringban, articsókában, orvosi kálmosban, zsályában, és a gyantás husángban, mely szintén a Ferula nemzetségbe tartozik” – nyilatkozta Miski a National Geographicnak. Fél tucat gyógynövény fontos tulajdonságai egyesülnek ebben az egyetlen fajban.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nat Geo in the Field (@natgeointhefield) által megosztott bejegyzés

Forrás: National Geographic

Magazin ajánló: