Talán Ön is szereti megfigyelni munka közben ezeket a selymes bundával borított élőlényeket. És talán került már olyan helyzetbe, hogy szemtanúja lehetett egy érdekes reakciójuknak. Vagy ha még nem, a jövőben még megtörténhet, és akkor már legalább tudni fogja, hogy mit jelent.
Amelyik kutya ugat
A túlélésért folytatott küzdelem leleményessé teszi az állatokat. Minden állat egyedi módon viselkedik, ha fenyegetve érzi magát. A kutyák ugatással próbálják elriasztani a veszélyesnek vélt illetőt. A sün megerősíti tüskés „páncélját”, mérgesen puffog, és ha még komolyabbra fordul a dolog, összegömbölyödik. A madarak jellegzetes rikoltásokat hallatnak, amikor ragadozók. vagy vadászok ólálkodnak a fészkük felé. A hangyák savat fecskendeznek bárkire, aki közel merészkedik kolóniájukhoz. A gyík elhagyja a farkát, ami izegve-mozogva eltereli a támadója figyelmét, míg elmenekül. A tintahalak rejtőszínt öltenek, hogy megelőzzék a bajt, illetve ha mégis megközelítette őket, tintafelhőt bocsátanak ki, hogy elhomályosítsák a ragadozók látását, és közben el tudjanak inalni. A bűzösborzok a figyelmeztetésre fittyet hányó ellenségre borzalmas szagú váladékot lövellnek, hogy elvegyék a kedvét a további közeledéstől.
Mit tesz egy stresszelő poszméh?
Amikor a poszméh kiszolgáltatott helyzetbe kerül, veszélyesnek ítéli a pillanatot, az egyik oldalára helyezi a testsúlyának többletét, és felemeli az egyik lábát, általában a középsőt. Ezzel a mozdulattal azt sugallja, hogy egy bizonyos furcsa és hatalmas élőlény – tehát mi – túl közel van hozzá, éppen akkor, amikor nem tud elrepülni. Lényegében olyan, mintha azt üzennék, hogy „Hagyj békén, megijesztesz!”. És éppen erről van szó, a vadállatok többnyire kerülik az emberrel való kapcsolatot, a testkontaktust pláne. Nem bízhatnak meg az emberben. Sosem tudhatják teljes bizonyossággal, hogy segíteni, vagy ártani akarunk-e nekik.
Valójában a lábemelés csak egy udvarias kérés, nem elrettentés. A poszméhek híresen békés természetűek, nagyon ritkán vetemednek arra, hogy szúrjanak vagy harapjanak.
Ha látjuk rajtuk, hogy sarokba szorítva érzik magukat, hátráljunk néhány lépést, hogy biztonságos légkörben, nyugodtan rendbe tehessék magukat, és felkészülhessenek a felszállásra.
És most már azzal is tisztában vagyunk, hogy ha felemeli az egyik lábát, azt hozza tudomásunkra, hogy feszélyezzük a közelségünkkel, fenyegetve érzi magát a közeledésünk miatt, és azt szeretné, ha békén hagynánk.
Hasonló cikkek a témában:
