0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 2.

Diómetszés és új betegségek: sikerül megbirkózni velük?

A diótermesztésben is egyre inkább teret nyer az intenzív művelés, és ahogy terjednek az új, oldalrügyön termő diófajták, úgy nő a termésátlag. Ám az új fajtákkal eddig ismeretlen problémák is megjelennek.

Ép termésben barnul a dióbél

Már az ültetvényben is sok szó esett a barna csúcsi elhalásról, aminek az oka nem egyértelmű, de nagy kárt képes okozni, ugyanis a dió korán lehullik a fáról. A növényvédelmi problémákról Kovács Amelita, a Juglans Hungária Kft. növényvédőse beszélt részletesebben, ugyanis ő kérte fel Tüh Annamária zalai mikológust a dió kórokozóinak azonosítására.

Lengyeltótiban körülbelül 200 hektár diót művel a Juglans Hungária Kft., ebből már a Fernor foglalja el a legnagyobb területet, 65 hektárt. A Lara területe 48, az Alsószentiváni 117-é 47, a Milotai 10-é 20, a Milotai késeié 15, a Milotai bőtermőé 5, a Tiszacsécsi 83 fajtáé 15 hektár.

A Fernor kevesebbet terem, mint az 5-6 tonnás termésre képes Lara, de kevésbé betegszik meg.

A cégnél a fő értékesítési irány a héjas dió, de a közelmúltban bevezetett minőségbiztosítási rendszer ellenére egyre nehezebb jó minőségű diót termeszteni, mondta a szakember. Ezért a növényvédelemre helyezték a hangsúlyt, amire azért is szükség van, mert jóformán nincs engedélyezett növényvédő szer dióban, viszont rengeteg kórokozót kimutattak eddig, de a valós kárt okozó gomba vagy baktérium meghatározásáig nem jutottak el a kutatók Magyarországon.

A cég ültetvényeit régóta az AKG-­program előírásai szerint permetezik, ezért helyenként felszaporodott a közönséges teknős pajzstetű. Szívogatásuk hatására felkopaszodnak a fák. Az új telepítésekben (2021–22-ben 50 hektárt telepítettek) pedig megjelent a kis farontó, amit csak akkor vettek észre, amikor letörtek a vázágnak meghagyott hajtások.

Dióban általános az atkák, levéltetvek és az almamoly megjelenése, de ezeket a kártevőket sikerül kordában tartani.

Lengyeltótiban a dióburok-fúrólégy sem okozott még jelentős kárt, mondta Kovács Amelita.

Sokkal nehezebb szerinte a kórokozók elleni védekezés. Az idén például hihetetlenül erős gnomóniafertőzés következett be a hazai fajtáknál, amelyek a meleg idő miatt már áprilisban virágoztak, ráadásul szinte egy időben. A kicsit később virágzó Lara és Fernor nem fertőződött meg. Gyors beavatkozással sikerült blokkolni a betegséget, a dió még a fán van. Sok megmagyarázhatatlan tünettel is lehet találkozni, amikor a teljesen ép zöld burokban lévő dió bele kisebb-nagyobb részben elbarnul. Ezt a diót nem lehet értékesíteni, viszont nem is látszik kívülről a hiba.

Új tünet az is, hogy a friss hajtások elfeketednek, az alattuk lévő rügyek is fertőződnek és a következő évben nem hajtanak ki.
gnomóniás foltok
A dióburkon kialakuló fekete foltokat számos gomba okozhatja, a képen sporuláló gnomóniás foltok

Kevés használható készítmény

Tüh Annamária, a zalai növényvédelmi hatóság előrejelzője, kórtanos szakembere a felvetett problémákra válaszolt előadásában. A közönséges teknős pajzstetűről kiemelte, hogy alattomosan képes elszaporodni, számos gyümölcsfát megtámad és kórokozókat is terjeszthet. Egynemzedékes kártevő, az L2 fejlettségű lárva telel a 2-3 éves ágakon. Általában áprilisban alakul ki a kifejlett pajzstetű, de az idei melegben már hamarabb is elkezdhetett szaporodni. Könnyen észre lehet venni a púpos barna pajzsot viselő nőstényeket, amelyek szűznemzéssel szaporodva hozzák létre utódaikat. A hímek szerepét egyelőre nem tisztázták a szaporodásában.

A sikeres védekezéshez elég nagyítóval figyelni a pajzstetves ágakat.

A nőstény pajzsok alatt láthatók a fehér, kikelés előtt rózsaszínre sötétedő tojások, és a belőlük kikelő, majd a levelekre vándorló lárvák ellen kell időzíteni a permetezést. A vándorló lárvák ellen a kontakt hatású rovarölő szerek is megfelelő hatást adnak, de ha tömegesen jelennek meg a lárvák, a hosszabb távú védelem érdekében célszerű felszívódó készítményt használni.

A dióburok-fúrólegyet 2011-ben azonosították hazánkban, azóta szinte mindenhol elterjedt. Báb alakban telel a talaj felső 2-5 centiméteres rétegében, és július közepe táján kezd rajzani általában. A bábok nem érzékenyek a hőmérsékletre vagy a kiszáradásra, ezért nem érdemes talajforgatással próbálkozni a gyérítésükre. Annyira aprómorzsásra kellene dolgozni ugyanis a talajt, amire nincs lehetőség az ültetvényekben és a talajszerkezet rovására is menne.

Az eddigi rajzáslefutásokból arra lehet következtetni, hogy valószínűleg természetes módon hullámzik a népessége, azaz éveken át egyre több van belőle, aztán a gradáció összeomlik.

Ez következhetett be 2022-ben, amikor nagyon kevés kártevővel találkoztak a szakemberek. Azóta viszont újra nő a népesség, az idén valószínűleg több lesz a kártevő, mint tavaly volt. A jelenségben az is közrejátszik, hogy a báboknak csak körülbelül 80%-ából kel ki dióburok-fúrólégy a telelést követő évben, a többi 2 évig diapauzában marad.

Viszonylag kevés rovarölő szer használható ellene: lambda-cihalotrin, acetamiprid, klórantraniliprol, spinozad hatóanyagú készítmények. Kísérleteztek drónos permetezéssel is, ami a kipróbált típussal nem vezetett eredményre, ugyanis a 6-7 méter magas fákon csak a fölső néhány métert tudta átfújni. Amikor arra van szükség, hogy a korona minden részére jusson permetlé, nagy teljesítményű permetezőgépet kell használni, ilyen például a magyar gyártmányú Forrás 600 turbinaágyús berendezés.

Sikerült azonosítani a gombákat

A kórokozók meghatározásához már nem elég a tízszeres nagyító, laboratóriumra, mikroszkópra van szükség, hangsúlyozta Tüh Annamária.

A gyakorlatban kisebb jelentőségű betegség a gnomónia, ami a zöld részeket fertőzi, és súlyos esetben korai lombhullást okoz.

A fertőzést kiszürkülő közepű sötét foltok jelzik a levélen, levélnyélen, dióburkon. Ezekben a alakulnak ki az ivartalan szaporítóképletek, de a gomba ivarosan is szaporodik. A lehullott leveleken szabad szemmel is láthatók a fekete gömböcskék, a peritéciumok, amelyekből április elején szóródnak ki az aszko­spórák és fertőzik a lombot. A termés csúcsán kialakuló barna folt tavasszal legtöbbször a gnomóniafertőzés következménye.

Az angol rövidítése alapján BAN tünetegyüttesnek nevezett barna csúcsi elhalást több gombafaj (alternária, fuzárium, fomopszisz) és baktériumok okozhatják. A régóta ismert xantomonászos betegséget előidéző baktérium ellen nehéz védekezni, mert csak két hatóanyag vethető be ellene dióban. Az egyik a réz, melynek használata korlátozott, csak 4 kg/ha mennyiség juttatható ki évente. A másik egy biológiai ágens, a Bacillus subtilis, mely gyakori, megelőző kijuttatással adhat megfelelő hatást.

Márpedig a baktérium pollennel is terjed és a paraszemölcsökön át képes fertőzni, általában a tenyészidő első felében. Az USA-ban többek közt kálium-­foszfonát injektálásával védekeznek ellene.
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: