A szúnyogok után a kullancsok azok, melyek állat- és közegészségügyi szempontból a legjelentősebb hordozói a kórokozó mikroorganizmusoknak. A mezőgazdaságban állataink és gondozóik is fokozott veszélynek vannak kitéve, de a növénytermesztéssel foglalkozók sem kerülhetik el a kullancsokkal való találkozást.

Világszerte közel 900 kullancsfaj él, ezek közül hazánkban több mint kéttucatnyit ismerünk. Az egyik legelterjedtebb faj az északi féltekén a háromgazdás közönséges kullancs, az Ixodes ricinus, mely a kullancscsípések közel 90%-átnak az okozója, de megemlítendő még a Dermacentor reticulatus is, mely főként háziállatainkat veszélyezteti és a kutyatartók számára jól ismert Babesia canis fő vektora.

Kártételüket tekintve is igen sokrétűek ezek az apró vérszívók, hiszen nyugtalanná tehetik az állatokat, a gyapjú minőségének romlását eredményezhetik, esetleg vérveszteséget is okozhatnak, ha nagyobb tömegben telepednek meg a gazdaállaton. Nem ritka a gyulladásos, allergiás reakciók jelentkezése. Közvetett kártételük, hogy kórokozókat és parazitákat juttathatnak az állat szervezetébe, ugyanis a kullancs regurgitál, nyálmirigyével a felvett vér víztartalmát kiválasztja, és visszajuttatja a sebbe. A kullancs emésztőenzimeket nem termel, ezért a kórokozók életben maradnak benne. Emellett a vérszívás megkezdésekor érzéstelenítő, véralvadásgátló és értágító anyagokat juttat nyálával a sebbe, a nyálban lévő kórokozók pedig bejuthatnak a gazdaállat szervezetébe.

A kullancsok által terjesztett betegségek

A kullancsencephalitis vírust Magyarországon először 1952-ben Tatabányán izolálták. Kórokozója egy arbovírusokhoz tartozó, Flaviviridae családba sorolt RNS-vírus. A nálunk megtalálható európai típus az esetek nagy részében tünetmentes, kisebb részben pedig csak enyhe tünetekkel jelentkezik. A természetben főként egerek és pockok a vírus gazdaállatai, de háziállataink is megfertőződhetnek.

A volt Szovjetunióban az 1930-as évektől kezdtek felfigyelni egy visszatérő, tavasszal és nyáron jellemző, gyakran halálos kimenetelű idegrendszeri betegségre. A nyers kecsketej fogyasztásával való fertőződésre 1951-ben derült fény, és sikerült 8 vírustörzset is izolálni belőle. Az első, bizonyítottan a fertőzött tej fogyasztásával kitört járvány 1951-ben, Rozsnyón zajlott, ennek során több mint 600 ember fertőződött meg. Magyarországon az első eseteket 1953-ban írták le, 1953 és 2011 között 27 esetet azonosítottak, ebből 9 egyedi, 15 családi és 3 járványos volt. Fontos tudnivaló, hogy a tej általi fertőződés könnyen megelőzhető forralással. A fertőzésen átesett állatokat nem kell kizárni végleg a tejtermelésből, ugyanis a következő laktációtól már védettek lesznek életük végéig, és a vírust többé nem ürítik.

A mindenki számára ismert Lyme-kór (Lyme-borreliosis) nevét Old Lyme városáról kapta, ahol először írták le 1975-ben. Nálunk az Ixodes ricinus terjeszti, kórokozója a Borrelia burgdorferi sensu lato néven jelölt fajcsoport. A borreliák a kullancsok gyomrában szaporodnak, és annak vérszívásakor jutnak át a másik állatba. Mivel az Ixodes ricinusnak 300-nál is több gazdafaja ismert, és ezek mindegyike lehetséges rezervoár, vagyis fenntartó a kullancs terjesztette kórokozóknak. Magyarországon 2015–2019 között évente körülbelül 1600 esetben diagnosztizáltak Lyme-kórt. Korai tünet a jellegzetes bőrpír megjelenése, mely többnyire a csípés helyén jelentkezik a 24 órás lappangás elteltével.