A vörös, lila, bíborvörös színű gyümölcsökben és zöldségekben a fenolok legnagyobb hányadát az antocianinek teszik ki, és a bogyós gyümölcsök különösen gazdagok ezekben a vegyületekben.

A két termesztési módból származó minták összehasonlításakor 2007-ben az ökológiai termesztésű fekete ribiszke, szeder és piros ribiszke antocianin-tartalma jelentősen meghaladta a konvencionálisan termesztett párjukét (2. ábra). 2008-ban hasonló tendencia volt tapasztalható, bár abban az évben a fekete ribiszke kivételével némileg kisebb értékeket mértünk, de az előző évhez hasonlóan a biotermesztésű minták antocianin-értéke volt kedvezőbb. Szignifikánsan nagyobb antocianin-tartalmat a fekete és piros ribiszke, valamint a szeder esetében tapasztaltunk mindkét évben.

Antioxidáns hatás
A bogyós gyümölcsökben lévő bioaktív vegyületek hidrogéndonorként képesek viselkedni a lipidek szabad gyökké alakulása (peroxidáció) során, vagyis elsőrendű, láncmegszakító antioxidánsok. Minél kisebb a hidrogéndonor-aktivitás jellemzésére szolgáló I50 érték, a minta annál erőteljesebb antioxidáns.

Vizsgálatainkban az ökológiai termesztésű fekete ribiszke mutatta a legkisebb értéket (3. ábra). A gyümölcsök hidrogéndonor- képessége különbözött a két termelési mód között. 2007-ben szignifikánsan erősebb hidrogéndonor-aktivitással rendelkeztek az ökológiai termesztésű pirosribiszke- és szederminták, a málna és a fekete ribiszke esetén az eltérés nem volt igazolható.
A két évet együtt értékelve az ökoszeder rendelkezett igazoltan erősebb hidrogéndonor-aktivitással, míg a málna, piros és fekete ribiszke ugyancsak kedvezőbb értékeket mutatott, mint a konvencionális minták, ám az eltérés nem volt igazolható.

A vizsgált bogyósok a redukálóképessége is kimagasló volt, ami azt jelenti, hogy másodrendű, preventív antioxidánsokként is képesek működni.

A vizsgálat első évében szignifikánsan erősebb redukálóképességet mutattak az ökológiai termesztésű pirosribiszke- és feketeribiszke-minták, a málna és szeder esetén az eltérés nem volt szignifikáns (4. ábra). 2008-ban igazoltan erősebb redukálóképesség jellemezte mindegyik biotermesztésű bogyóst, mint a konvencionális termesztésűeket.

Kutatási eredmények alapján tehát arra lehet következtetni, hogy az ökológiai termesztésből származó bogyós gyümölcsök fogyasztásával több antioxidánshoz (polifenol, antocianin) juthatunk.







