És akkor még nem beszéltünk a borvidék kísérletező kedvű, elkötelezett borászairól, akik kiváló természetes és bioborokkal lepnek meg bennünket.
A Bükki borvidéken korábban az országos gyakorlatot követve, településenként voltak hegybírók és hegyközségek Aszalótól Szikszón át Tibolddarócig. Mára eljutottak oda, hogy
ha reálisan szemléljük a helyzetet. Az pedig tudott, hogy 300 hektár egy hegyközség legkisebb nagysága.
A területek szétszórtak, Tibolddaróctól Aszalóig jelentős a távolság. A múlt fontos meghatározó eleme a borvidék működésének, és annak, hogy most itt tartanak. Az 1980-as évek derekán és az 1990-es évek elején zajlott az úgynevezett szakcsoportos telepítési hullám, a termelőszövetkezeti területekből kiadott, átlagosan 2500-3000 négyzetméteres szőlőtáblákkal, és sajnálatos módon az akkor keresett tömegfajtákkal. Ezek közt vannak, amelyek Karsza Péter szerint sikerfajtává váltak, ugyanakkor máig ismeretlenek. A miskolci szőlész-borász úgy véli, hogy
A hegyvidék jelentősebb fajtái a Zenit, a Pinot blanc, a Cserszegi fűszeres, egyes területeken található egy kis Chardonnay, foltokban Sauvignon blanc, nagyon kevés Olasz rizling, a kékszőlők közül inkább Zweigeltet, Kékfrankost telepítettek. Ugyan elmozdultak a világfajták felé, de arányuk alig 5% a borvidéken. Ma pedig az a sajnálatos jelenség tapasztalható, hogy húsz évnél fiatalabb szőlőültetvényeket is fölhagynak. A Szikszó mellett haladó autópályánál volt egy 20 hektáros Blauburger-ültetvény, 25 éves lehetett, bár ma még nyilvántartásban van, már oszlopok sincsenek benne.
Apró borászatok
Mi vezetett idáig? Nyilvánvaló, hogy a borászatban az jelenti a jövőt, ha a terméket közvetlenül a végső fogyasztóknak lehet értékesíteni, vagy el kell jutni egy olyan ismertségig, hogy egy palack bor 2500 forint feletti árkategóriába kerüljön. Mivel a Bükki borvidéken mindez elmaradt, a szakember véleménye szerint
Karsza Péter nem ismeri a pontos adatokat, de jellemzően nagyon kis léptékről beszélünk, egy-egy pince 1-2 ezer palack bort forgalmaz. Ez a kis mennyiség nem lehet jövedelmező, ebből képtelenség megélni. A borászat az a tevékenység, amit csak főállásban lehet folytatni: a gazdák vagy maguk végeznek el mindent, beleértve a gépi munkát is, vagy bérmunkában, kiegészítő jelleggel oldják meg a feladatokat.
Ez már önmagában komoly kihívás, nagyon fontos lenne egy megfelelő, megbízható, korszerű gépi szolgáltató háttér. Ráadásul, ha valakinek van két-háromféle szőlője, gyakorlatilag három- négynaponta permetez. Ezt technológiailag másképp nem lehet megoldani. Szétdaraboltak a területek, nagyon kevés az összefüggő nagy ültetvény, bár van egy-két üdítő kivétel, mint Tibolddarócon, ahol 10-20 hektáros szőlőket is találni. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a nagyobb ültetvényt fenntartó gazdák sem tudtak bejutni a minőségi kategóriákba, a felső polcokra, magyarázta. Mivel ilyen kevés bükki borászat van,
ezért megfelelő marketinggel kell eljutni a fogyasztókhoz. Ismertséget kell szerezni, mítoszt teremteni, ami önmagában jelenthetne akkora érdeklődést, amire már megélhetést lehetne alapozni.
Kiváló helyszín az Avas
A 150 ezres lélekszámú Miskolc Avas városnegyedében kilencszáz pincét találunk, és több mint ötszázat Tetemváron. De van pincesor Görömbölyön, a Közdomb alatt, gyönyörűek a Nagyszent-Benedek-hegyi pincék Miskolctapolcán. Az avasi pincesor Európa-szerte is egyedülálló. Azt ne firtassuk, hogy ezek közül hányat használnak borászati tevékenységre, de itt létezik a múlt, megvan a mítosz, az egyedi légkör, a helyszín, és a benne rejlő potenciál, véli a borász. Ezt kellene felkarolni, de
Ehhez pedig az kell, hogy egy-egy család kizárólag ebből éljen. Ha valaki elkezdi a vendéglátó jellegű értékesítést, mellette maga műveli a szőlőt, készíti a bort, az két-három állandó főt kíván az alkalmi foglalkoztatáson túl. Szétnézve a borvidéken, erre kevés a remény.
Az Avasi Borangolást évente egyszer szervezik meg, a rendezvény országos elismeréseket, díjakat nyert. Nagyon jók a visszajelzések is, a több mint 20 ezer résztvevő elégedett a rendezvénnyel. Most már eljutottak arra a szintre, amikor arra lehet számítani, hogy nem férnek be az érdeklődők az adott helyszínekre, és a tömeg már balesetveszélyt okoz a macskaköves, szűk utcákon, ahol néhol kilencméteres meredélyek is vannak, csak egy korláttal védve. Erre válaszul a szervezők igyekeznek időben és térben széthúzni a fesztivált.
Viszont egy-egy ilyen megjelenés éjszakába nyúló elfoglaltság, nem könnyű műfaj, és folyamatosan ott kell lenni két-három embernek, akár két napon keresztül. Ugyanakkor vannak kisebb rendezvények, ahol kimondottan a jelenlét a fontos, és bár anyagilag nem biztos, hogy megéri, imázsépítésre alkalmasak.
