Hollókő a maga 67 száz évnél is öregebb, szépséges meseházikójával első faluként a világon kapott UNESCO világörökségi védettséget 1987-ben. Fatornyos, zsindelytetős templomát dimbes-dombos utcácskák övezik, rajtuk jellegzetes, fehérre meszelt, tornácos, faragott deszkamellvédes, kontyolt palóc parasztházak. Ilyen környezetben nem csoda, ha a 380 lelkes zsákfalu lakói nemcsak őrzik, de élik is a hagyományokat. Rendezvényekkel, palóc népviselettel, kézműves műhelyekkel, bemutatóházakkal várják a látogatókat.
Kupujkától körtáskáig
Vendéglátónk is fogad gyerek- és felnőttcsoportokat, egyéni érdeklődőket családi házuk pincéjében kialakított takaros műhelyében. Elöljáróban tisztázzuk, mi is a káka. Magam annyit tudok róla, amennyit a folklór elárul: „káka tövén költ a ruca” – így szól a nóta, tehát vízi növényről van szó.
A szólás szerint a kötekedő ember „a kákán is csomót keres”, azaz nyilván sima a szára, és mivel a kis étkű, sovány személyt „kákabélűnek” nevezik, vékony, csöves lehet a növényszár. Tünde bólogat, ő is úgy tapasztalja, nemigen ismerik a kákát, keverik sással, náddal, gyékénnyel. „Természetes vizekben él a káka, mocsaras, lápos helyeken, vagy lassabb átfolyású csatornákban. Sudár növény, 2-3 méteres, sima felületű, enyhén fényes szárral, a csúcsán kis barna virágzattal.
Csomó ugyan van rajta, de lent a víz alatt, a gyökerénél, azt nem látjuk.
És már mutatja is: kezébe fogva egy vaskos száraz gyékényt, megroppantja és tekergeti, bontja le a rétegeket. A külső leveleket eldobja, a többit befelé haladva szétfejti. A középső levél, a gyékény szíve már nem lap, hanem henger. „A hímeléshez, ahhoz a fonástechnikához, amit én szeretek, ez kell. Viszont a kákának minden egyes szála olyan, mint a gyékény szíve. Ez a káka nagyszerűsége! A gyékénynek persze felhasználjuk a többi levelét is, de a »farka«, ahol elvékonyodik, más szerkezetű, az már selejt. Így a gyékényből úgy 80 centis részt tudok feldolgozni, ellenben a 2-3 méteres kákát maradéktalanul használhatom.”
A műhelyben a hagyományos fonott használati tárgyak, fedeles kosár, szakajtó, kupujka, befont szék, molnárszatyor mellett a mai ízlést formáló alkalmatosságok, mutatós kínáló kosár, tároló, fűszertartó, kenyérkelesztő, lámpabúra éppúgy helyet kapnak, mint a divatos viselet-kiegészítők, szalmakalap, öv, női táska. Kiss Tünde a hagyományokra alapozva szívesen újít.
Úgy tartja, a keletről behozott olcsó fonott áruk tömegével csak a minőség veheti föl a versenyt. Arra is garanciát ad, hogy vállalja a javítást, ha a nála készült tárgy sérül a használatban.
Hímelünk
Akkor hát jöjjön a gyakorlati bemutató! Kíváncsian próbálom ellesni a kákafonás fortélyait. A mester fog egy hosszú szálat, kettéhajtja V alakban, keresztbe rak 4 szálat, középen köréjük tekeri a kettéhajtott szálat, majd újabb 4 szálas csomót helyez rá, azt is körültekeri. Szétnyitja legyezőformán a lenti szálcsomókat, fölvesz belőlük egyet-egyet és ezzel kezd egy körformát kialakítani. Hosszába, keresztbe jönnek a szálak, közben hajtogat boszorkányos ügyességgel és követhetetlen gyorsasággal. Bevallom, én már rég elvesztettem a fonalat, de a készülő kosár feneke látványosan alakul.
Tündének nemcsak a keze pörög, magyarázza is, hogy az, amit látunk, a négyzet körösítése, és most jön a hímelés. A vastagabb szál a karó, a finomabb a hímelőszál, ezekkel megy körbe, és bújtatja a karók elé, mögé. Sokféle módon, különböző technikákkal lehet a tárgyak alapját elkészíteni, nem is szólva a folytatásról. Sorolja a négyzethálós technikát, a szövéstechnikát, a szakajtókötést, a székbekötést. A gyakorlott kézművesek egyéni ízlésük szerint variálhatják mindezt. „Van egy szép ritmikája a műveletnek, ha ráérez az ember, és átlátja a logikáját, már nem nehéz.” Kultúrtörténeti érdekességek is kiderülnek. „Hagyományosan Magyarországon külön kákafonás nem létezik. Amikor fonom, én is a gyékényfonás technikáját használom. Nálunk a gyékény növény többfelé megtalálható, és mivel már a honfoglaló magyarok hozták magukkal a gyékényfonás tudományát, itthon ez terjedt el.