Az eredmény szépen érik, a mai állomány már sokkal jobb, mint a kiinduláskor. Most 60-70 egyedet tart, aminek kb. a fele borzas. Ami lassítja a haladást, az az eltérő színekben zajló tenyésztés, mivel a gyorsabb haladáshoz igen nagy állománynagyság és szín szerint fenntartott vonalak kellenének.
Aki ezzel a tollváltozattal szeretne foglalkozni, annak meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy tisztán nem érdemes szaporítani. Rossz tapasztalata még, hogy sokan anyagi haszon miatt szeretnének ezzel a típussal foglalkozni, ott pedig sajnos nemigen valósul meg a szelekció, mert ugye minden állat tenyészállat, kár lenne kiszelektálni. Ez a szemlélet pedig nagyon káros a szakszerű tenyésztés szempontjából.
Tartása megegyezik az átlagos háztáji baromfiéval, természetesen ehhez a feltételeknek meg kell lenniük: megfelelő méretű hely, kifutóval, teljes értékű táp, a megfelelő kiegészítőkkel. Egyre kell figyelni, a borzas tollazat kevésbé esőálló, mint a normál toll, és nehezebben szárad.
Akinek tetszik a borzas tollazat, és szeretne a ház körül egy strapabíró, nem kényes tyúkállományt, a leírtak ismeretében vágjon bele a tartásba. Ha van már otthon egy jól bevált állomány, és csak a fordos tollat szeretnénk bevinni, ott elég lehet egy borzas kakas beszerzése, hogy a következő keléskor lássuk az eredményt.
A borzas tollazatról
A borzas tollalakulás genetikailag domináns mutáció, mely különböző tyúkfajtáknál fordul elő. Nemzetközi genetikai jelölése „F” (Frizzled).
Ennek ellenére van két fajta, amit tisztán tenyésztenek: a törpe borzastyúk, mint díszbaromfi, illetve az Európa-standardban szerepel normál testméretű fajtaként a német borzas tyúk, mint elfogadott fajta, ami viszont nem azonos a cikkünkben ismertetett borzas magyar tyúkkal. (Valószínűleg több génmódosulás létezik, ami hasonló borzas kinézetet okoz, ezért lehetséges más borzas fajta tiszta tenyésztése.)
A cikkben ismertetett borzas magyar tyúknál az evezőtollak egyenesek, a többi fedőtoll kifelé hajló, ezáltal hat borzasnak.
Mivel dominánsan öröklődő tulajdonság, a következő lehetséges utódokat kaphatjuk: ha két borzast párosítunk, a mendeli öröklődés szabályai szerint 1:2:1 arányban születnek tiszta borzas (nemkívánatos), borzas és normál tollú egyedek. (Fontos megjegyezni, az arány a papíron lehetséges verziókat mutatja, a valóságban előfordulhat csak fodros vagy csak sima tollú szaporulat is.)
Ebben az esetben 50 százalékban várhatóak a borzas, illetve a normál tollazatú utódok és elkerüljük a nemkívánatos homozigóta, borzas tollvariációt.