Van egy viszonylag régebbi tollváltozata a magyar tyúknak is, amely igazából sosem tett szert nagy népszerűségre, így majdnem el is tűnt napjaikra. A borzas toll­alakulás más fajtánál (pl. chabo) is feltűnik, habár célzottan nem foglalkoznak a fenntartásával. Szerencsére van, aki szívügyének érzi, hogy ne merüljön feledésbe. Bibók János kerekegyházi baromfi­tenyésztővel beszélgettem a borzas tollazatú magyar tyúk hazai helyzetéről.

Alföldi születésű, a baromfi már gyermekkorában is körülvette, aztán felnőve az ipari tojás- és hústermelésbe is belekóstolt. 2000-ben költözött Kerekegyházára, ahol úgy gondolta, baromfit fog tartani. Elsősorban termelőfajtában gondolkodott, és ha lehet, magyar legyen. Rá is talált interneten a magyar tyúkra. Viszont amit látott, az nem tetszett neki, mivel eléggé távol állt attól a tanyasi tyúktípustól, amit gyerekkorában maga körül látott.

Elhatározta, ilyen tollazatú állományt szeretne tartani. Ekkor kezdett jobban utánajárni ennek a típusnak, kíváncsi volt, a magyar tyúkoknál mennyire ismert és gyakori ez a tollazat. Hamar kiderült, hogy nem véletlenül nem alakult ki önálló borzas állomány, ugyanis tisztán tenyésztve kis termet, túlzottan göndör, rossz minőségű tollazat, késői tollasodás vagy a kitollasodás utáni kopaszodás fordulhat elő.

János ebből kikövetkeztette, valószínűleg megpróbálták tisztavérben tenyészteni, majd látták, hogy az utódok leromlanak, így inkább teljesen kihagyták a fodros egyedeket a tenyésztésből.

János úgy döntött, betartja a tapasztalt tenyésztők tanácsát, és a fodros tollúakat normál tollazatúakkal fogja párosítani. Így ugyan nem kap 100 százalékban borzas utódokat, de megmarad a testméret és szép lesz a tollazat fodrossága. Mivel a magyar tyúkok mai formáját több más fajta bekeresztezésével érték el, így az alapállománynál ő is ezeket a fajtákat használta a küllem alakítására.

Tollszínekben a vegyes volt a cél. Nem egy színnel kezdett foglalkozni – bár az megkönnyítette volna a haladást –, mivel a régi tanyasi tyúk is vegyes színű volt, ezért úgy gondolta, legyen a borzas is sokszínű. Amire még figyelt, a sárga láb, ahogy azt nagyszüleink is szerették. Mindehhez a háttérben kutatásokat végzett, előadásokra járt, hogy megtudja, milyen is volt a régi magyar udvarokban kapirgáló baromfi, illetve hogy a borzas tollazatról minél több információt gyűjtsön.