A kerti rozsdafarkú vonulása szeptember közepétől október közepéig meglehetősen intenzív. A telet Afrika trópusi részein tölti. Eurázsiai elterjedésű faj, de Észak-Afrikában is élnek populációi. Kedveli az erdős területeket, ártéri ligeterdőket, gyümölcsösöket. A költőhelyre a hím csalogatja a tojót, aki kiválasztja a számára megfelelő fészkelőhelyet. Hasonlóan a házi rozsdafarkúhoz, megtelepszik mesterséges és természetes faodvakban, tetőszerkezeteken is. A fészket a tojó építi, eközben a hím éneklésével őrzi a revírt. 5-7 tojását csak a tojó melegíti.
A hím ritkán eteti párját, a fiókák táplálásában már többet segít. A kerti rozsdafarkú hímjeinél ismert jelenség a bigámia (kétnejűség). Hazánkban jellemzően domb- és hegyvidékeken fordul elő. Az erdei településeken – például a Mátrában – gyakori költőfaj a lakott területeken is, de nem annyira ragaszkodik az emberhez, mint a házi rozsdafarkú. Változatos és messze hangzó énekébe sokszor kever más fajoktól származó strófákat. Gyakorlott madármegfigyelők akár 10-12 egyéb madár énekének részletét is felismerik az öregebb, tapasztaltabb hímek énekében.
Házi rozsdafarkú
A házi rozsdafarkú hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. Mesterséges odú kihelyezésével elősegíthetjük megtelepedését akár a kertekben is. Szinte egész Európában és Ázsiában megtalálható, de Északnyugat-Afrikában is fészkel. Kedveli a köves, sziklás élőhelyeket, kőbányákat. Nem idegenkedik az ember közelségétől sem, városokban, falvakban, építkezések környékén rendszeres fészkelőnek számít.
(Fotó: Madárinfó)
Fészkét a legkülönfélébb helyekre építi. Elfoglalja a füsti fecskék elhagyott otthonát, de egyéb szokatlan helyen is megtelepedhet: sokszor elég számára egy kis vízszintes lemez, vagy deszka, amely felülről fedett. Évente két, legfeljebb három alkalommal költ. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, melyet tollakkal és szőrökkel bélel. Építőanyagként olykor mesterséges anyagokat is felhasznál. A fiókákat a két szülő közösen gondozza.
További érdekességek:
