Az ökológiai gazdálkodás támogatására 2014 óta folyósított mintegy 12 milliárd eurónyi (4740 milliárd forintnyi) uniós pénz nem segítette a termelés növelését – derült ki az Európai Számvevőszék nemrég közzétett vizsgálatából.

A feltételesség hiánya, amely megköveteli a gazdálkodóktól, hogy biotermékeket állítsanak elő uniós forrásokért cserébe, és az ökológiai gazdálkodás feltételezett környezeti előnyeinek mérésére való képtelenség volt a fő oka annak, hogy az ökológiai termelés viszonylag alacsony arányú, hiszen

– állapították meg a számvevők.

Az EU nem kötelező erejű célként tűzte ki az ágazat számára, hogy 2030-ig 25%-ra növelje a biogazdálkodással művelt mezőgazdasági földterületek számát. Ez nagy valószínűséggel nem valósítható meg, mert továbbra is jelentős különbségek vannak az uniós országok definíciói között – állapította meg a jelentés, amely azt javasolja, hogy az EU konkrét „számszerűsíthető célokat”, „mérföldköveket és ütemterveket” és „mutatókat” határozzon meg az előrehaladás nyomon követésére.

Az ökológiai gazdálkodásra szánt mezőgazdasági területek felhasználása nagymértékben eltér az EU-országokban: Bulgáriában, Írországban, Máltán, Hollandiában és Lengyelországban kevesebb, mint 5%, Ausztriában viszont több, mint 25%.

– figyelmeztettek az uniós auditorok, megjegyezve, hogy a közös agrárpolitika (KAP) keretében 2027-ig további 15 milliárd eurót (5925 milliárd forintot) terveznek az ágazat számára.

Az ellenőrzés azt is megállapította, hogy az ökológiai gazdálkodóknak juttatott uniós pénzek „nem következetesen kerültek felhasználásra”, mivel a források egyes országokban folyamatosan áramlottak, függetlenül attól, hogy a termelők betartották-e az ökológiai gazdálkodás alapelveit. Az EU felügyelő testülete által feltárt másik probléma az ökológiai gazdálkodók „bevett joggyakorlata” volt, amely szerint egyes országokban a gazdák engedélyt kaptak a nem bio vetőmagok felhasználására bionövények ültetésekor.

Keit Pentus-Rosimannus, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag megjegyezte, hogy a biogazdálkodással művelt földterületek növelése „nem elég a tartós sikerhez”. Egyúttal arra is figyelmeztet, hogy egy teljesen uniós forrásoktól függő rendszer kialakulása nem fenntartható.

A Bizottság számára ajánlásként fogalmazták meg, hogy a támogatások ne csak a földterületre vagy a technológiára lehessen igénybe venni, hanem a piacszerzésre, a termelés népszerűsítésére is, hogy a biogazdálkodók bevételeit és hasznát is nagyobb részt a valódi fogyasztók biztosítsák a támogatások helyett.