Dr. Kurucz Gyula elnök, valamint két tulajdonostársa – Podgornik Zsolt növényvédelmi szakmérnök és Tóth Tamás minőségbiztosítási szakmérnök – arra a kérdésre próbáltak egzakt választ adni, hogy hány hektáron gazdálkodnak konkrétan.

Azért vitatható, ha csak mereven a számokhoz ragaszkodunk, mert az ő termelési metodikájuk alapvetően eltér a megszokottól. A papíron kétezer hektárból ugyanis 1000 hektár öntözhető, mégpedig körforgó lineárral, s ennek következtében az öntözött területről évente mindig két teljes értékű és hozamú növényt takarítanak be. Azaz, az öntözött területet nyugodtan megszorozhatjuk kettővel, hisz két termést ad minden hektár, évről-évre. Ebben előfeltétel az öntözés, de nem csak ebből áll az ő növénytermesztési tudományuk.

Összehasonlításul azt is elárulták, hogy a többi termelő legfeljebb közel 1 millió forintot tudott elérni. Erre idén jött a tavaszi tasli, ami akkor rendkívül nagy pofonnak minősült. A múlt évi hibridkukorica-előállító egyetlen hektárra sem kötött szerződést, s ugyancsak nem tolongtak a konzervgyárak és hűtőházak, mert a csemegekukorica és a zöldborsó is teljes érdektelenséget mutatott.

Jól jártak a napraforgóval

Tavasszal ez roppant fájt nekik, hogy senki nem állt velük szóba, ám mostanra fülig ér a szájuk. A napraforgó betakarításakor az derült ki, hogy piszokul jól jártak ezzel a növénnyel, mert a termelési költsége hektáronként 250 ezer forint, míg az árbevétel ennek többszöröse. Először is, ottjártunkkor a tonnánkénti felvásárlási ár 160 ezer forint + kompenzációnál járt, másrészt a hozamok meg a fellegekbe szálltak fel.

Még egy aprócska megjegyzés, ami a gyakorló gazdát keményen szokta érinteni. A napraforgó vetőmagjának hektáronkénti ára 35 000 forint, ezzel szemben a csemegekukoricáé 150 ezer, a zöldborsóé 130 ezer forint. Szeptember első napjaira, a még változatlanul tartó kánikulában az előzetes kalkuláció szerint az derült ki, hogy idén a legjövedelmezőbb növényük a napraforgó lesz.

Ezt azért is bátran kijelenthetik, mert a szokásosnál ugyan jóval kevesebbet, de ebben az évben is termesztettek zöldborsót és csemegekukoricát. A saját OXBO betakarítógépükkel bérvágást vállaltak idén, és onnan pontosan tudják, hogy az öntözetlen területeken legfeljebb 6-12 tonna csemegekukorica termett, ami az üdvösséghez nagyon kevés. A Hegyesi Szövetkezetben öntözve foglalkoztak ezzel a növénnyel, s náluk, a legkorábbi hibrideket is figyelembe véve, az átlagtermés 19 tonna lett.

Ez annyit tesz, hogy a költség és a bevétel kinullázza egymást a 19 tonnás átlagtermésnél. Aki ez alatti eredményt ért el, az legfeljebb abban bizakodhat, hogy az állami támogatás valahogy kiegyenesíti ennek a növénynek a rúdját. Öntözetlenül termelve a termelési költség körülbelül 15 tonnánál térül meg hektáronként, aki ennél kevesebbet ért el, ott biztos a ráfizetés. A tavaszon igen szomorúan vették tudomásul, hogy a feldolgozók rájuk sem hederítettek, mostanra pedig már imába foglalnák a nevüket, ugyanazért.

A zöldborsó esetében még durvább helyzet alakult ki az eredményesség tekintetében. Ennek a hektáronkénti termelési költsége Nagyhegyesen 850-900 ezer forintot tesz ki. Ezt hektáronként 6,37 tonna szemtermés egyenlíti ki, mert a kilónkénti értékesítési ár most 135 forint volt. Ehhez rögtön hozzáteszik ők is, hogy bezzeg tavaly szerződéskor még kilónként 220 forintot ígértek, azóta ez alaposan visszaesett. Ugyanígy volt a csemegekukoricánál is: az elmúlt évben 105 forintért szerződtek kilogrammonként, most 51-53 forintot bátorkodtak ezért a termékért adni. Az egész dologban a leginkább elviselhetetlen az a fajta áringadozás, amit egyik évről a másikra kénytelenek elszenvedni, azt a gazda nem tudja tolerálni.

Cirokszilázst is készítenek

Maradtak hát a napraforgónál, 1100 hektáron, pedig a korábbi években ők azok közé tartoztak, akik a napraforgóval csak végszükség esetén foglalkoztak. A mostani „kivételes” helyzetben aztán megtörtént néhány kisebbfajta csoda. A kevéske hibridkukoricavetőmag-előállításnál az izolációhoz napraforgót használtak, úgy ott ezt kényszerűen öntözték is. Sőt, a tavaszon úgymond kimaradt 200 hektár föld a center pivot alatt, hála Istennek, hogy így történt, mert öntözve fergeteges hozamot ígér a nagy olajtartalmú napraforgó. A korábbi években, aki arról beszélt, hogy ezt a növényt is lehet öntözni, azt szakmai körökben kiközösítették és lenézték. Most pedig kiderült, hogy a napraforgó is szereti az öntözővizet, nemcsak a kelesztő öntözésnél, hanem a tenyészidőszakban is.

A gazdálkodás egésze ennél korábban kezdődik a Hegyesi Szövetkezetben. A legfontosabb számukra a talaj megfelelő kultúrállapota, az is az ő igényeik szerint értékelve. Bármennyire is meglepő, immár 15 éve, hogy nem szántanak, ám helyette alkalmazzák a 20-25 centiméteres középmély lazítást.

Később ezt nem gyomirtózták le, meghagyták vetőmagnak és betakarításkor derült ki, hogy hektáronként 7,15 tonnát termett. Miután ezt learatták, másodnövényként szudánifüvet és silócirkot vetettek, amit egyszer megöntöztek 40 milliméteres víznormával. Szeptember elején a silócirok hektáronként 50 tonnát ígért, amiből szilázst készítenek, és azt értékesítik környékbeli tejelő tehenészeknek.

Miért a ragaszkodás a takarónövényekhez?

A legfontosabb ok, hogy a talajukban állandóan legyen élő gyökérzet, mert annak a maradványaiból képződik a humusz. Szerves trágyánál erre a folyamatra nem számíthatnak. A gyökér nagy előnye, hogy fellazítja a talajt, elvezeti a felesleges vizet (ha ilyen van) és nagyban élénkíti a talajéletet. Ezeken tenyésznek a mikorrhiza gombák, amik a glomalint termelik, és abból képződik a humusz. Ezen a talajon sétálva rögtön kiderül, hogy a talpunk alatt a föld ruganyos és a középmély lazító után érződik a gomba jó illata.