. A javítás mértékét a potenciális savanyúság, a hidrolitos aciditás (y1 érték) alapján állapítjuk meg. Ha az y1 8 fölötti, melioratív meszezést, ha az y1 4-8 közötti, mésztrágyázást kell végezni. Ha az y1 4 alatti, nem kell meszezni.

Az elméleti mészigény (Me) t/ha = 100% CaCO3 a táblázatban szereplő kötöttségi számok és a hozzájuk tartozó szorzószám (mészigény) kikeresésével meghatározható. Me = c × y1, ami mésztrágyázás esetén Me = 0,5 × c × y1, illetve talajjavítás esetén Me = 1,5 × c × y1.

A tényleges (Mt) hatóanyag-mennyiség az Mt (CaCO3 t/ha) = 100/A × Me összefüggés alapján számítható, ahol A= 70% CaCO3-tartalmú mészkőpor vagy 65% CaCO3-tartalmú cukorgyári mésziszap.

A futóhomok

Futóhomokon nem alakul ki jellegzetes talajszelvény; nincs humuszos feltalaj (A szint).

A második lépés a „rónázás”, a buckák, dűnék gépi elegyengetése, majd a terület zöldtrágyázása és a zöldtömeg szalmával, pétisóval való beforgatása következik. Savanyú homokon csillagfürt, meszes homokon somkóró a zöld­trágyanövény. Ezután a komposzttrágyázás és a fűmagvak drazsírozása a gyepesítést is lehetővé teszi. A homok radikálisabb, költségesebb javítása 4-6 centiméter vastag agyagos vagy márgás terítéssel történhet. A komposztkészítés is nagyobb beruházást igényel, ezért lépésekben valósíthatjuk meg. De ez a beruházás megtérül, mert láthatjuk, hogy a futóhomokon ma már jó zöldség-, szőlő- és gyümölcstermő kertek találhatók.

A futóhomok is a Duna–Tisza-közi homokhátság (a térképen: 8) talajtípusa.

Savanyú öntéstalajok

Javításuk főként a hidrolitos aciditásuk mértékének (y1 értékének) megfelelő mészadagokkal történhet. Ha agyagosak, akkor már csekély savanyúság esetén is meszezni kell őket, hogy javuljon a szerkezetük, kevésbé legyenek tömődöttek. Humuszban szegények, amit zöldtrágyával, istállótrágyával pótolhatunk. Javítás nélkül a műtrágyák közül csak a pétisót hálálják meg.

Savanyú öntéstalajokon a Berettyó és a Körösök vidékén, a Tisza-völgyben, a Sajó-Hernád és a Bodrog völgyében, a Tisza–Szamos-szögben, a Rába-öntéseken (a térképen: 4, 5, 8, 15, 32) találhatók kertek.

Meszes öntéstalajok

Főként a Duna, a Sió, a Sárvíz, a Dráva, a Berettyó hordalékain alakultak ki meszes öntéstalajok. Általában homokos szövetűek és igen hevesek; a szerves anyaguk gyorsan elbomlik, mert a mész és a laza homok elősegíti a baktériumok tevékenységét. A talajjavítás legfőbb feladata az, hogy a kolloidokban és táp­anyagokban szegény meszes, homokos talajokon gondoskodjunk a szerves anyag, illetve a humusz utánpótlásáról. Legjobb javítóanyaguk a nehezen bontható tőzeges komposzt.

A komposztprizma néhány havi erjedése után, a prizma gépi átrakásakor agyagos föld belekeverésével gazdagíthatjuk a javítóanyagot, amit sekélyen kell a talajba forgatni. Minden műtrágyát meghálálnak a meszes öntéstalajok. Főként a Duna alluviális öntésein, a magyaróvári Duna-öntéseken (a térképen: 10, 13) fordulnak elő.

Réti agyagtalajok

A réti agyagtalajok feltalaja a lehető legrosszabb szerkezetű. Nedvesen ragacsos, szárazon kőkemény és ujjnyi vastag repedések szabdalják. Kémhatásuk ritkán semleges, többnyire gyengén savanyúak. Javításukhoz altalajlazítóval kell beforgatni hektáronként 10 tonna cukorgyári mésziszapot, illetve foszforműtrágyával erjesztett bőséges mennyiségű istállótrágyát.

A régi Tisza-öntéseknél előfordulhat, hogy a 30 centiméter vastag réti agyag alatt nálánál sokkal lazább homokos öntésiszap-réteg van. Ilyenkor rigolekével beforgatjuk a homokosabb altalajt a réti agyag feltalajba, majd sekély keverőszántással mész- és istállótrágya javítóanyagot keverünk bele.