Savanyú, mésztelen szikes talajok
A szikesek sajátossága, hogy a vizet nem vagy rosszul vezetik, a talaj nedvesen kenődő, szétfolyó, pépes, szárazon kőkeménnyé válik, majd porosodik. Ez a por megázva péppé folyik szét. Az egyik alapvető ok a száraz talajmenti mikroklíma, a másik a száraz éghajlat miatt kialakult pangó talajvízrendszer. Nedves éghajlaton a talajvíz lassú áramlásban van a patakok, folyók felé, száraz éghajlaton viszont zárt, lefolyástalan, 5-50 hektár kiterjedésű, lencse alakú föld alatti medencékben oszlik el. Ezekben nem cserélődik a víz, és felhalmozódnak a talaj mállása közben keletkező káros sók: főként a nátrium-klorid, nátrium-karbonát, nátrium-szulfát. Tavaszonként a talajvíz megemelkedik, és a mélyebb fekvésű területeken közel kerül a felszínhez. Ilyenkor a nátriumsók nagy koncentrációja miatt nátriumion kerül a kalciumion helyébe.
A szikes talajok egy csoportjában a feltalaj nem tartalmaz meszet, savanyú kémhatású; ezek a savanyú mésztelen szikesek, és a „legkönnyebben” javíthatók. A feltalajuk pH-értéke 6-7 körüli, a meszes javítóanyaguk jól oldódik, tehát a fölös nátriumionokat kalciumionokkal tudjuk felcserélni. Őrölt mészkőporból nagy általánosságban 40 tonna használható hektáronként, cukorgyári mésziszapból azonban ennek duplája szükséges, mert a kalciumtartalma csak 50%-os. A mésztelen savanyú szikesek többnyire eléggé mélyrétegűek: egy tetemes vastagságú legfelső, savanyú kémhatású szint alatt közömbös kémhatású szint következik, és csak ez alatt található a meszes-szódás-lúgos szint. Meszes javítóanyaggal feljavítva megfelelő termőrétegű, szerkezetű talajt kapunk. (A pontosabb javítóanyag-dózis meghatározását a táblázat ismerteti.)
Savanyú, mésztelen szikes talajok a Hortobágyon, a Szolnoki-löszháton, a Békés–Csanádi-löszháton (a térképen: 3, 4, 7) fordulnak elő.
Kilúgzott, mésztelen szikes talajok
A talajszelvény az egérszürke A szintből, a feketésszürke, oszlopos szerkezetű B szintből, és a meszes-szódás, löszös vagy meszes-szódás öntésiszap C szintből áll. Ezek mésszel nem javíthatók, mert a lúgos közegükben a kalcium-karbonát nem oldódik. De ha a talajt felhígítjuk nagyobb mennyiségű, 7-8 centiméter terítésű jó minőségű talajjal (pl. sárgafölddel), akkor a nátriumtartalma sokkal kisebb lesz, és szerves trágya egyidejű bevitelével; a trágya bomlásakor keletkező szén-dioxid hatására a sárgaföld mésztartalma oldatba kerülhet, és a talaj megjavul. Ez a meszes, löszös javítóanyag a szikes terület altalajából nyerhető, amelyet előzetesen 4-5 méter mély fúrásokkal deríthetünk fel.
Kilúgzott, mésztelen szikes talajokon levő kertek a Hortobágyon, a Berettyó és a Körösök vidékén, a Tisza-völgyben (a térképen: 3, 4, 5) jellemzők.
Meszes-szódás-lúgos szikes talajok
Vannak olyan szikesek is, amelyeken nemcsak a túl nagy nátriumsó-koncentráció okozza a rossz szerkezetet, hanem a szódatartalom is gátolja a növénytermesztést. Az ilyen szikesek talajszelvénye egyöntetűen szerkezet nélküli, és egyformán meszes, sós és lúgos.
A bennük levő mész a nagymérvű lúgosság miatt oldhatatlan. De ha oldatba tudjuk vinni a meszet, akkor a szabad kalciumionokkal ki tudjuk szorítani az adszorpciós felületen megkötött nátriumionokat, és a szerkezet megjavul, a talaj vízáteresztővé válik.
Olyan javítóanyagot kell a talajba juttatnunk, amely a magas lúgosság ellenére is oldódik. Ilyen a gipsz, illetve vízmentes változata, a gipszanhidrit. Hátrányos tulajdonsága, hogy könnyen összeáll, csomósodik, ezért gipszanhidrit és lignitpor 80:20 arányú keverékét használjuk talajjavításra. A javítóanyag-szükséglet meghatározása a kicserélhető nátriumtartalom alapján történik: G (t/ha) = 2,5 × Na × Z/L = 100% hatóanyag (t/ha), ahol G = a hatóanyag-szükséglet; 2,5 = szorzóállandó; Na = a talaj kicserélhető nátriumtartalma; Z = a javítandó réteg vastagsága; L = a mintavétel mélysége (20 cm).
Ez is érdekelhet:
