Szerő: Dr. Gombkötő Csilla
Nemcsak a szélsőséges időjárás, a hosszú aszályos periódusok, a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék okoz gondot, hanem az újabb és újabb károsító szervezetek megjelenése is. Kiváló példa erre a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) elterjedése.
A rendkívül ellenálló, invazív kártevő első megjelenését 1916-ban jegyezték fel Japánban. Gyors szaporodásával hamar túlnőtte Ázsiát, elterjedt a környező országokban, majd Európában. Magyarországon 2016-ban rögzítették első számottevő kártételét.
A MATE Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpont Fertődi Kutatóállomásán a legnagyobb kártételt továbbra is málnában (sarjon termő, fakultatív sarjon termő típusoknál), valamint szederültetvényekben idézi elő.
Amellett, hogy rendkívül jó az alkalmazkodóképessége, testfelépítése is hozzájárul a nagy területeken való elterjedéshez. A közönséges muslicával (Drosophila melanogaster) ellentétben fűrészes tojócsővel rendelkezik, ami lehetővé teszi számára, hogy ne csak a túlérett, hanem az éppen színeződő gyümölcsökbe is petéket rakhasson. A megszúrt termések besüppednek, majd rothadásnak indulnak.
Fontos tehát behatóbban foglalkoznunk a kártevővel, és a leghatékonyabb védekezési stratégiát kidolgozni ellene.
Hagyományosan kémiai szerekkel tudjuk megoldani a növényvédelmet: az inszekticidek közül a szerves foszfát, piretroid, karbamát, spinozin hatóanyagcsoport és néhány diamid hatóanyagú készítmény bizonyult hatásosnak, amelyeket az imágókkal szemben vethetünk be.
Tapasztalataink azonban azt mutatták, hogy egy idő után a pettyesszárnyú muslica rezisztenciát alakít ki a szer ellen. A jelenleg forgalomban lévő permetszerek aktivitása 5-10 napra tehető, de esőzések idején ez rövidebb lehet.
A kémiai védekezés csak bizonyos életszakaszokban hatékony, így fontos, hogy folyamatosan nyomon kövessük a kártevő populációdinamikáját. Az imágók egyedszámából következtetni tudunk a következő időszak fertőzöttségének mértékére. A kifejlett kártevők jelenlétének meghatározására csalogatóanyagos varsás csapdákat használunk (Csalomon VARL, Red Vaso Trap).
Kutatóállomásunkon úgy tapasztaltuk, hogy csapadékosabb tavasz esetén már júniusban, míg szárazabb tavaszt követően augusztusban kell számolnunk a kártevő jelentősebb mértékű megjelenésével. A rajzás október közepén tetőzik.
Ázsiában végzett kutatások alátámasztják, hogy a muslica inváziója ellen kiválóan felléphetünk parazitoid fajokkal, mint például az Asobara, Ganaspis, Trichopria és Leptopilina darazsakkal. Sajnos azonban Európában nincsenek őshonos parazitoid fajok, amelyek felvennék a harcot a foltosszárnyú muslicával. Megoldás lehet a későbbiekben néhány, a kontinensünkön nem fellelhető ragadozó rovar megtelepítése, amire már irányulnak kísérletek, de eddig sajnos eredménytelenül. A betelepített ellenségek nem tudtak felszaporodni, nem maradnak fenn a hazai klimatikus körülmények között.
Másik lehetőség, hogy növényi hormonokkal erősítsük a növények kórokozókkal szembeni ellenállóságát. Korábbi kísérletek során hatékonynak bizonyult a szalicilsavas és jázmonsavas kezelés. Mindkét vegyület az antioxidánsok serkentése által váltja ki a kórokozókkal szembeni rezisztenciát. A MATE Fertődi Kutatóállomásán 2024-től kísérleteket állítottunk be annak kiderítésére, hogy a szalicilsavas kezelés milyen mértékben képes csökkenteni a terület muslicafertőzöttségét.
A technológia lényege egy csalogatóanyag, a Combi-protec alkalmazása, melyet rovarölő készítménnyel (SpinTor vagy Laser Duplo) keverve kedvező eredmény érhető el. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az előrejelzésre alapozott védekezés és a szer technológiai ajánlásának betartása nélkül az elvégzett kezelés nem hozza meg a várt eredményt.
Dr. Gombkötő Csilla
