Ahogyan az utóbbi években a paradicsomkülönlegességek népszerűsége is egyre nagyobb a fogyasztók körében.  

Bár a jövedelmező termesztés egyik legfontosabb feltétele a piac, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a hazai adottságok alkalmasak-e az újabb típusok termesztésére. A tapasztalatokról, lehetőségekről Rajki Attila, az Orosco Kft. ügyvezetője beszélt a XIII. Magyar Paprika Napján. 

A magyar paprikatermesztésben a fehér tölteni való, úgynevezett Cecei-típusú fajták vannak túlsúlyban. A hazai fogyasztók többsége is ehhez ragaszkodik, ennek az ízét szereti. Több mint húsz éve a HRF F1 volt a típus vezető fajtája, éveken keresztül 500 kilogramm vetőmagot adtak el belőle, ma pedig ennek legföljebb a felét értékesítik az összes fehérpaprika-fajtából.

A termőterülete 500 hektárra csökkent, és nem lehet megjósolni, hogy nem szűkül-e tovább. Az okokat csak találgatni tudjuk: lehet, hogy kevesebb lecsót fogyasztunk, miközben a kereskedők szerint az exportlehetőségeink is csökkennek, mert már egyre kevesebben élnek azokból a korábbi németországi vevőkből, akik annak idején magyarországi nyaralásaik során megkedvelték ezt a típust. A Németországban élő magyarok, délszlávok, törökök még veszik, de mindenképpen réspiaci termék. A fogyasztói szokások változása sem a fehér paprika malmára hajtja a vizet, a fiatalok inkább az édes, magas cukortartalmú bogyókat keresik. 

A hegyes erős paprika területe az évek során 70-80 hektár között hullámzik. Ezt is termesztik a Balkánon és télen a mediterráneumban. Az export nagy felfutására nem számíthatunk. A szintén csípős, bár egészen más kinézetű cayenne típust viszont szinte minden nyugat-európai áruházláncban, és néhány hazai üzletben is látni, még ha nem is nagy mennyiségben, de értékesítése araszol felfelé.

Értékesítésének ugyanakkor feltétele a termesztés összehangolása, termőterületének megugrása ugyanis „felboríthatja” a piacot, és veszteségessé teheti a hajtatást.