Az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára az Európai Madárgyűrűzési Szövetség (EURING) konferenciájának megnyitóján tartott beszédet, szerdán, Tatán.
Magyarország immár harmadik alkalommal ad otthont ennek a rangos eseménynek, amelyet korábban 1990-ben Visegrádon és 2007-ben Fertőújlakon rendeztek meg.
ami garantálja a színvonalas előadásokat és a tartalmas eszmecseréket. A mostani helyszín, Tata, különleges jelentőséggel bír, hiszen a település 2019-ben nyerte el a Ramsari Város címet a vizes élőhelyek védelméért tett erőfeszítéseiért.
A helyettes államtitkár a rendezvényen arra emlékeztetett, hogy az MME és az állami természetvédelem közötti együttműködés hosszú múltra tekint vissza, a két szervezet 2016-ban kötött együttműködési megállapodást is egymással. A megállapodás négy pillérre helyezi a feladatokat: az országos madármonitorozási programok szervezésére, a hazai madárgyűrűzésre és Madárgyűrűzési Központ működtetésére, a madárpusztítás elleni fellépésre, valamint a madárpusztulások megelőzése érdekében a közép- és magasfeszültségű oszlopsorok felmérésére.
Az elmúlt évtizedekben a klasszikus alumínium és színes gyűrűk mellett egyre nagyobb jelentősége van a műholdas nyomkövetők alkalmazásának, ezért évente egy alkalommal az MME szakembereinek vezetésével a jeladó használatával kapcsolatos workshopot is rendeznek.
Magyarországon 1908 óta folyik madárgyűrűzés, a tevékenység meghonosítása Schenk Jakab nevéhez fűződik, aki a Herman Ottó vezette Magyar Ornithológiai Központban dolgozta ki ennek mikéntjét, mely azóta is működik hazánkban. A gyűrűzések során gyűjtött adatokat többféleképpen is felhasználják az állami természetvédelemben, például a rendszeresen készülő országjelentéshez, valamint egy-egy faj vagy terület gyakorlati védelméhez.
A tudományos és gyakorlati felhasználás mellett a madárgyűrűzés ismeretterjesztő szerepe is jelentős.
Balczó Bertalan helyettes államtitkár beszédében köszönetet mondott a konferencia szervezőinek és résztvevőinek, hangsúlyozva, hogy a madárgyűrűzés révén gyűjtött adatok és tapasztalatok nemcsak a madarak vonulásának kutatására szolgálnak, hanem az élőhelyek felmérésére, védelem alá helyezésére, környezeti nevelésre, genetikai és állategészségügyi vizsgálatokra is alkalmasak.