Persze, mivel meséről beszélünk, az nem feltétlenül igaz, hogy mi, emberek értjük a vadludakat. Azonban a nagy lilikekre szakosodott viselkedéskutatók le tudják fordítani a ludak közötti kommunikációt. Ugyanis a vadludak, ha csak pár mondat erejéig is, de tényleg beszélnek egymással.
A Kossuth Rádió Hajnal-táj műsorában Zsoldos Árpád ornitológus arról beszélt, hogy Selma Lagerlöf, a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című könyv írója tankönyvnek szánta művét, be is küldte egy pályázatra, amit meg nyert. Bár Lagerlöf nem volt ornitológus, sem etológus (akkoriban ez a tudományág még nem is volt ismert), mégis ráérzett arra, hogy mit kiabálnak egymásnak a vadludak. A könyve elején kifejti, a libák azt kiabálják: Te hol vagy? Én itt vagyok! Te hol vagy? Én itt vagyok!
A vadludak közötti úgynevezett kapcsolattartó hangok kulcsfontosságúak, ugyanis így mindig tudják, merre van fajtársuk, családtagjuk. A vonulást ugyanis családi kötelékben kezdik meg az északi költőterületről, és csapatokban tömörülve repülnek dél felé.
A nagy lilik nevét onnan kapta, hogy hangja nem kifejezett gágogás, hanem magas hangú kiabálás, amolyan „lilik-likik” hang, de gágogáshoz hasonló, mélyebb hangja is van. Lorenz, aki nyári ludakkal foglalkozott, egy idő után nagyon jól megértette őket: tudta, hogy külön hangjelzésük van a gyaloglásra, felrepülésre vagy éppen a leszállásra.
Ajánljuk még:
