A burgonyabogár elleni biológiai védekezés céljából Európa több országában ismételten próbálták betelepíteni az amerikai származású, ragadozó kétfoltos címerespoloskát (Perillus bioculatus). Évtizedeken át hatástalannak gondolták a betelepítését, ám manapság egyre több adat utalt arra, hogy szaporodó állományai alakultak ki a Balkánon, Oroszország déli részén és Törökországban, mostanában terjedésnek indult kontinensünkön. A HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetében a lakosság bevonásával figyelték meg a bogarat. Első észlelése 2023 októberében történt, aztán idén kiderült, hogy a kétfoltos címerespoloska az egész országban megtalálható. A rovar hazai előfordulásáról Kóbor Péter és szerzőtársa írt a Scientific Reports 14. számában.

Kedvező körülmények közt évente két nemzedéke van. Könnyen felismerhető, 8-12 milliméter hosszú, fekete testű poloska, jellegzetes piros rajzolattal. Halvány színezetű változata is van, a piros mintázat helyett sárgás vagy zöldes színben.

Szabadföldön elég 5-15 poloska négyzetméterenként, hogy kiváltsa a rovarölőszeres-kezelést a burgonyabogár ellen. Európában először Franciaországban próbálkoztak meg a kétfoltos címerespoloska betelepítésével az 1930-as években, majd az 1960-as és 70-es években újra megismételték, és akkor Olaszországban, Lengyelországban, Jugoszláviában és hazánkban is megpróbálkoztak vele, és sikertelennek ítélték.

A ragadozó poloska napjainkra azonban sokfelé felbukkant Európában, amiben közrejátszhat a klímaváltozás, valamint az, hogy többféle rovart elfogyaszt a burgonyabogár mellett.

A legtöbb észlelés olyan kertekben történt, ahol burgonyát is termesztenek, és kiderült, hogy a ragadozó poloska például a vetési bagolylepke, illetve más éjjeli lepkék hernyóját is elfogyasztja. Az alternatív táplálék azonban kevésbé alkalmas a lárvák számára, mert nem fejlődnek ki megfelelően.