Csiger/csügör
A honfoglalás előtti magyar nyelvben még megtalálható volt a tsügör (csügör) szavunk. Régebben általánosabb értelemben használták és különféle gyümölcsborokat értettek alatta, bár többnyire vadalmából és vadkörtéből készítették. A szőlőtörkölyből készített borra is használták a csiger kifejezést. Gergelyffi András az 1809- ben megjelent Technologia, vagyis a’ mesterségek és némelly alkotmányok rövid leírása című művében ismertette a korabeli készítési módját: „a megy, cseresznye, egres, málna nem valók gyümölcsbor készitésére. Az igazi csiger almából és körtéből készül.
Azután szétzuzták és fasajtóban szalma között kisajtolták. A mustot hordóba szűrték, ahol elerjedt. A seprőről többször lefejtették. Ha nem volt elég izletes, mazsolával vagy nádmézzel édesitették, sőt fűszerezték. Ha savanyu volt, tiszta buzát főzvén és zatskoba tévén, hidegen belé eresztették.”
Fahéjvíz
Fahéjjal ízesített édes pálinka volt, amit szívesen fogyasztottak reggelente, különösen Erdélyben. Az Oesterreichische Provincial Pharmacopoe szerint a fahéjvíz ½ font durvára tört fahéjból, 1 font magas fokú alkoholból és 5 font vízből készült. Egy napon keresztül érlelték, aztán leszűrték, majd mazsolával vagy cukorral édesítették. A városokban tetemes mennyiségben készítették, így bárki hozzájuthatott. A főnemesek mégis maguknak készítették, meg is nőtt akkortájt a fahéjfogyasztásuk.
