Ez nem feltétlenül azért van így, mert akik megalkották, elfogyasztották és emiatt elfelejtették volna…
Mindenesetre a régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy már az ókori civilizációkban is készítettek és fogyasztottak alkoholos italokat. Az egyik legrégebbi bizonyíték egy Örményországban talált 9000 éves cserépedény, amelyben bor maradványaira bukkantak.

A sör és a bor a legősibbnek tartott alkoholos italok, amelyeket az emberiség ismerhetett. A sörkészítés már az ókori Egyiptomban is ismert volt, míg az ókori Mezopotámiában és a görögöknél inkább a bor volt népszerűbb. Kínában sem volt ok a búslakodásra, mert már az i.e. 9. századtól készítettek alkoholt rizsből és más gabonafélékből, amit nemcsak ünnepeken, hanem gyógyszerként is használták.

Ha tudnánk időutazni, a következő italokat találnánk eleink kupáiban, serlegeiben.

Boza

Mivel a sztyeppei népek fogyasztottak sört, a kutatók feltételezése szerint ez a szokás a honfoglaláskori őseinkre is jellemző lehetett. Sörkészítésre egyébként a legtöbb gabonaféle alkalmasnak találtatott. A kunok sörét, a bozát megtört, kásának főzött kölesből cefrézték. Az erjedésben valószínűleg nem csak élesztőgombák, hanem tejsavbaktériumok is részt vehettek.

Krämer János katonaorvos, aki a 18. század elején hosszabb ideig Magyarországon szolgált, vizelethajtóként tett róla említést. A krími tatárok napjainkig megőrizték a bozakészítés hagyományát.

Fehér ser

Régi sörfajta, amihez a zöld malátát nem fűtött helyiségben, hanem szabad levegőn szárították. Azt tartották, hogy ezzel a módszerrel a sör egészségesebb marad, mert nem képződik benne ’oleum empyreumaticum’, vagyis perzsolaj. A fehér sört csak gyengén komlózták.

Gorolyka

A dühötkéhez hasonlóan ez is egyfajta gabonapálinka volt, amit búza-, rozs-, árpa-, és zabmalátából főztek.

De mivel az első főzés eredménye még nem túlságosan szívderítő, ezért „ujra kitisztáltatik”. Ezután már egy erősebb, szívesebben fogyasztott italt kaptak.