Az ezredforduló előtti években több aggasztó tanulmány látott napvilágot, melyek arra hívták fel a figyelmünket, hogy vagy tízszer annyit kell fogyasztani a zöldségekből, gyümölcsökből, hogy ugyanannyi makro-, mikro- és fitonutrienshez jusson a szervezet, mint 50 évvel azelőtt. Azóta vajon javulhatott a helyzet? És mennyit kell majd ennünk a jövőben, amikor még a magasabb légköri szén-dioxid-szint is egyre jobban fogja éreztetni a hatását?
A sürgetés hátrányai
Bolygónk egyre melegszik, mely hatásait, következményeit előbb-utóbb mind meg fogjuk érezni. Mi még csak-csak el tudunk bújni klimatizált dobozainkba, de a növények és a vadállatok nem. Amennyiben a növények megszenvedik az időjárás viszontagságait, ez a termésükre is hatással lesz.
Már egy 2007-es tanulmány is jelezte, hogy a magasabb légköri szén-dioxid-tartalom (540-958μmol mol−1, ami egyébként a 2100-ra előrejelzett érték) mellett termesztett búza, árpa, és rizs fehérjetartalma 10-15%-kal, a szójáé 1,4%-kal, és a burgonyáé 14%-kal kevesebb, mint a környezeti szén-dioxid-értékek (315-400μmol mol−1) mellett termesztetteké.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a szója hüvelyes, tehát baktériumokkal való szimbiózisa által képes hasznosítani a légköri nitrogént, illetve az is érdekes, hogy esetében az emelkedett szén-dioxid-szint képes volt ellensúlyozni a nitrogénkötés magas ózonkoncentráció miatt esetlegesen bekövetkező csökkenését, így alakulhatott kedvezőbben a fehérjekoncentrációja.
Pozitív vagy negatív? Pozitív és negatív
Ez bizony jól hangzik. Azonban nem tekinthető kizárólag pozitív következménynek, hiszen a magas cukortartalom hozzájárulhat az elhízás fokozódásához, és számos más egészségügyi probléma gyakoribb kialakulásához.
A tápanyagok megfogyatkozásával a hiánybetegségek gyakoribbá válhatnak
Az azonban elgondolkodtató, hogy a búza fehérjekoncentrációja magas nitrogéntartalmú kezelések mellett is közel 10%-os csökkenést mutat. Több 2002-es kutatás még hátborzongatóbb eredményre jutott, ugyanis a búza és az árpa fehérjetartalmában 20%-os veszteséget tapasztaltak. Eredményeik arra engednek következtetni, hogy a 21. század növekvő szén-dioxid-koncentrációja valószínűleg csökkenteni fogja számos élelmiszer fehérje-, ásványi anyag-, és nyomelemtartalmát.
Mihez kellene viszonyítanunk?
És ha már itt tartunk, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy helyesek-e azok az értékek, amelyeket most alapnak veszünk. Egy 1993-as tanulmány arról számolt be, hogy az Új-Dél-Walesben termesztett búza fehérjekoncentrációja 16%-kal csökkent 1968 és 1990 között. Egy másik, 2004-es kutatás 43 kerti növényben dokumentálta a fehérjekoncentráció csökkenését 1950 és 1999 között. Végezetül érdemes említést tenni egy 2018-as tanulmányról is, mely 18 rizsfajtát vizsgált, és megerősíti, hogy a magas szén-dioxid-szint széleskörű hatással van a termések beltartalmi értékeire.
És vajon mi a helyzet a többi élelmiszerrel?
A szakértők szerint a szén-dioxid-szint növekedése a legtöbb növényfajnál egyensúlyhiányt eredményezhet a kémiai elemek terén. Vagyis
És ha a növény éhezik, fogyasztója is „éhesebb” marad.
A 21. század jelentős történései közé fel kell jegyeznünk a zöldségek, gyümölcsök, gabonák tápanyagtartalmának, és tápértékének drámai csökkenését. Nagyon úgy tűnik, hogy erre a műtrágyák sem jelentenek megoldást. Minden eddiginél fontosabb lesz a változatosság (vagyis hogy ne egy-két fő növényen alapuljon az étrendünk), a jó minőségű táplálékkiegészítők fogyasztása, illetve azon termesztési formák támogatása, amelyek a talajt is megfelelően táplálják.
Ez is érdekelheti:
