Kiss Kati, az Aszalka névre hallgató csonkahegyháti családi vállalkozás alapítója, vezetője fogalmazott ekként, hozzátéve: ők a réges-régi hagyományokat tartva dolgoznak, teljesen természetes módon dolgozzák fel a gyümölcsöket.

– Göcsejben mondhatni ősidők óta jelen van az aszalás, szinte nem volt olyan család, ahol ne foglalkoztak volna a gyümölcsök ily módon való feldolgozásával. A nagyszüleim is készítettek ilyeneket, saját tűzhelyükben az úgynevezett „hossziszilvát” dolgozták föl. Mivel nem kis mennyiségről volt szó, nemcsak saját célra készültek az aszalványok, hanem el is adták azokat. Akkor még a felvásárlók is keresték, vitték a terméket – elevenítette fel Kiss Kati a múltat.

Nemcsak a termés miatt, hanem azért is, mert nem mindegyik alkalmas arra, hogy feldolgozzák. Találtunk is egy jót, a Stanley-t. Először ezt kezdtük aszalni, először csak simán, magosan. Aztán később utánanéztünk a lehetőségeknek, s jöttek a töltelékek: dió, mandula, tökmag. A nem kis mennyiség egy idő után már nem fogyott el, így bevittem az akkori munkahelyemre, ahol meglehetősen sokan dolgoztak. Kedvelték a készítményeimet, aminek nagyon örültem. Jártam piacra is, többen kérdezték, hogy lesz-e másfajta aszalvány. Ekkor merült fel a nagyobb termékkínálat.

Következtek az újabb gyümölcsök, s évekkel később belépett a sorba a paradicsom, de Kiss Kati készíteni kezdett lekvárokat és szörpöket is. Mindehhez persze szükség volt újabb fajták telepítésére, illetve zöldségeskert „megnyitására”.

– A hagyományos aszalványokon túl különlegességeket is készítettem. Például lekvárok terén alma-paradicsom kombót, abból is kétfélét. Az egyiket simán, csak cukorral, a másikat rumos ízesítéssel. Az előbbi valóban érdekes termék, pontosan olyan az íze, mint a baracklekvárnak. Egy vásárlóm mesélte, hogy régen, amikor a baracktermés ínséges volt, így pótolták a hiányzó gyümölcsöt. Az apácák találták fel ezt a fajta lekvárt, és gyorsan népszerű lett. Senki nem mondaná meg, hogy nem az „igazit” fogyasztja. Aztán később beugrott, hogy a nagyanyám gesztenye lekvárt is szokott készíteni, ezt sem hagytam ki a sorból. Jött a csipkebogyó, majd, amikor örököltünk egy gyümölcsöst, a meggy is alapanyaggá vált a családi vállalkozásunkban. Telepítettünk körtést is, hogy ne kelljen gyümölcsöt venni. Mégiscsak jobb a saját termés, tudjuk, hogy honnan származik, s hogy miként kezeltük. Itt kell megjegyeznem, hogy biotermésekről van szó.

Kiss Kati elmondta: az aszalás tulajdonképpen nem más, mint egy tartósítási módszer, melynek során a gyümölcsből egyfajta koncentrátum lesz.

– A gyümölcsök, zöldségek nedvességtartalmát csökkentjük, hogy hosszabb ideig eltarthatók legyenek. A jól aszalt élelmiszerek édesek, koncentrált ízűek és persze pont olyan gazdagok tápanyagokban, vitaminokban, mint az alapanyagok. Az aszalásnak többféle típusa létezik, így a hagyományos, vagyis az, amikor simán a napon szárítjuk ki a gyümölcsöket, zöldségeket. Ennél sokkal megbízhatóbb eredményt ad a sütős aszalás, amit otthoni körülmények között is kiválóan el lehet végezni. Mi utóbbival dolgozunk, azzal a tűzhellyel, amit még a nagyszüleim használtak. A berendezés nyolcrekeszes, egyidejűleg mintegy két mázsa gyümölcsöt tudunk készíteni. Hogyan zajlik az aszalás? Nos, az első tennivaló a válogatás és az előkészítés. Érdemes az érett, de azért nem túlérett gyümölcsöket használni, mert ezek tartják meg legjobban az ízüket és jobb állagúak is lesznek. Jól tesszük, ha – már amit lehet – vékony szeletekre vágjuk a gyümölcsöt, hogy gyorsabban és egyenletesen száradjanak. Aztán előkészítjük a sütőt, begyújtjuk, s következhet a munka első szakasza.

A töltésre visszatérve, ezt a műveletet a szilva esetében akkor lehet elkezdeni, amikor már majdnem kész az aszalás, a magot azonban még el lehet fordítani a húsban, úgy, hogy azt ne törjük össze. Szóval, a magot óvatosan kinyomjuk belőle, és a helyébe diót, mandulát és egyebeket teszünk. Utána a gyümölcs és a töltelék újra megy a sütőbe, össze kell ugyanis még kicsit aszalni őket.

Kiss Kati azt mondja, az aszalványokat mindenki szereti, korosztálytól függetlenül.

– Úgy tapasztaltam, hogy az utóbbi években divatba jöttek az aszalványok, az emberek ismerik, keresik és persze fogyasztják is őket, mégpedig szívesen. Talán a magozott szilvát keresik a legtöbben, nemcsak az íze miatt, hanem azért is, mert könnyebb megenni, nem kell a maggal foglalkozni. A piacra nem lehet panasz. Korábban rendszeresen megfordultunk az őrségi tökfesztiválon, jelenleg több termelői piacon is ott vagyunk, s létezik egy vásárlói kör, akik házhoz jönnek a termékekért. Sokan nemcsak vásárolnak, de érdeklődnek, hogy pontosan hogyan is készülnek az aszalványok. Örülök, hogy erről beszélhetek nekik. Hogy nekem melyik a kedvencem? Egyértelműen a körte. Azért, mert édes, mint a méz. Aki édesszájú, annak igazi csemegét jelent. Az almát egyébként nem annyira keresik, mert sok fajtának nincs meg az a jellegzetes íze az aszalás után. Akik veszik, azok közül legtöbben díszítésre használják a karikára vágott szeleteket.

– Elkezdenek érni, termést hoznak a fiatal ültetvényeink. A gyümölcsmennyiség biztosan jóval nagyobb lesz, s azt fel is kell dolgozni. A munka nagy odafigyelést igényel, lényeges a gyümölcsösök gondozása, s pontosan tartani kell az aszalási időket. Az előkészítéssel is van munka jócskán. A legtöbb teendőt magunk elvégezzük családon belül, de vannak olyan mozzanatok, például a szilva magozása, amihez segítséget hívunk. Jönnek a rokonok, barátok, s együtt dolgozunk. Szoktuk mondani, hogy ez milyen jó csapatépítő tréning. A viccet félretéve, úgy gondolom, hogy a jövő kedvez az aszalványok piacának, mi pedig arra törekszünk, hogy azon a lehető legminőségibb, legfinomabb termékekkel legyünk jelen.