A postagalambok annyira ragaszkodnak otthonukhoz, hogy ahol kikelnek, vagy először kirepülnek és meglátják a dúcuk tetejét és a környéket fentről, oda mindig visszatérnek, akár több száz vagy több. mint ezer kilométer távolságból is. Talán ez a máig részben titokzatos képességük varázsolja el  a postagalambászokat is…

Az „Így csináld” stábja a Kádas-Kádas és Lánya dúcot látogatta meg, akik a Villám Postagalamb Sportklub keretein belül versenyeznek,  Komáromi Erzsébet a szervezet vezetője elmondta, ennek a dúcnak az a különlegessége, hogy a kis versenyzői létszám ellenére igen jelentős eredményekkel büszkélkedhetnek.

Hazánkban a hús-, dísz- és röpgalambok (pergő és keringő fajok) tenyésztésétől elég élesen elválik a postagalambászat, aminek a fő oka, hogy míg előbbieknél a küllemet vagy a röpteljesítmény látványát bírálják, a postagalamboknál az az elsődleges szempont, hogy különböző távolságokról sikeresen megtalálják a hazavezető utat és minél gyorsabban visszaérjenek a dúcukba.

Az ókori rómaiak és görögök idejében (Kr. e. 500 körül) már használták hírvivőként a galambokat. A középkori Abbászida Birodalom több tízezer madárból és több száz galambászból és írnokból álló galambpostarendszert működtetett.