Hiszen az, hogy milyen színű az egyed, látszik, de hogy milyen színeket hordoz, az a postagalambok előző generációinak ismeretében tudható csak.

Az építőiparban jártas, állattenyésztéssel foglalkozó Kiss Dániel már gyerekkora óta galambász. Édesapja adta át a galambok szeretetét, hiszen Dániel korábban kingeket és angol modenákat tartott, utóbbiakkal nagyon jó eredményeket ért el fajtaklubbon belül, de a dajkagalambként tartott postagalambok – főleg a színesebbek – idővel átvették az uralmat a tenyészetben. Bátyja jelenleg is angol modenák tenyésztésével foglalkozik.

A színes postagalambok egy 10 x 8 méteres röpdében, zárt tartásban élnek. Erre azért van szükség, mert ha kijárnának, a környéken portyázó ragadozómadarak veszélyeztetnék az állományát.

Tartásuk nem bonyolult, színtenyésztésük már komolyabb kihívás

– A postagalambokkal röpversenyeken soha nem indultam, nekem a színesek tetszettek közülük. A jelenlegi állomány 20 párból áll. Én annak vagyok a híve, hogy inkább kevesebbet tartok, de azok jó minőségűek legyenek.

A postagalambok ritkán betegeskednek, néha enyhébb légúti megbetegedések utolérik őket, de ezek könnyen kezelhetők.

A mezőző galambok nagyon sokféle táplálékot találnak maguknak a természetben, de zárt tartás esetén a magkeverék összetétele kevésbé változatos, emiatt azt érdemes kiegészíteni vitaminokkal, kalciummal és ásványi anyagokat tartalmazó grittekkel. A magkeveréküket is házilag állítom össze, nincs külön téli-nyári, vagy vedlésre, fiókanevelésre szolgáló speciális keverék,

Kukorica, búza, napraforgó, sárga- és vörös köles, cirok, bükköny, valamint kétféle borsó alkotja a megkeveréket – mondta Kiss Dániel. – A posták nyugodt vérmérsékletű galambok, más fajtákkal is együtt tarthatók, ám ez a tenyésztéskor nem előny, mert például a lomhább kingekkel összerakva történhetnek balesetek, mondjuk, keverék kisgalambok kelnek ki a tojásokból – tette hozzá a ráckevei tenyésztő.

A fiókák nemét száz százalékos biztonsággal csak akkor lehet megállapítani, amikor turbékolni kezdenek, de a fejformáról azért már korábban lehet sejteni, hogy melyik lesz jó eséllyel hím vagy éppen tojó.

Ezért nem találkozni színes postagalambokkal a versenyeken és kiállításokon

A színes postagalambot tenyésztőknek több csoportja is található az interneten,

Egyik csoport a Színes postagalambok, a másik pedig nagyon találó néven a Színezd újra, műhelygalambok – ez a cím is arra utal, hogy a színes postagalambok nem fajtatiszta postagalambok, épp ezért a küllemi bírálatokon a postagalamb-ideálrajztól is némi eltérést mutatnak, és röpversenyeken sem lennének olyan profik, mint a tisztavérű egyedek.

– Ez a galambcsoport egy tenyésztési folyamat közepén tart. A keresztezés első lépéseként a röppostákat (több vérvonalban, több családban) párba állítják főként libanoni vagy blondinetta fajtákkal. Utóbbiakból viszik be a postagalamb genetikai állományába a kívánt színeket. A tenyésztési cél pedig hosszabb távon, hogy a színek minél szebben rögzüljenek, ám küllemében, formájában minél inkább postagalambra hasonlítsanak az utódok. Első ránézésre már most is postagalamb formájúak, ám a csőrük még kicsit vastagabb, és más kisebb eltérések felismerhetők – említette a fiatal galambász.