Május 20. a méhek világnapja. A mézelőméhek (Apis mellifera) értéke az emberiség és az egész élővilág számára a mezőgazdasági termények és vadon élő növények beporzójaként világszerte vitathatatlan. Sajnos a méhészek továbbra is a méhállományok általános csökkenéséről, valamint a családok elvesztésének növekedéséről számolnak be. méhatka

A beporzásban és az ökoszisztéma fenntartásában döntő szerepet játszó méhek túlélését számos kórokozó veszélyezteti, köztük élősködők, baktériumok, gombák és vírusok.

Bár számos szintetikus atkaölő szer (akaricid) áll rendelkezésre a Varroa-fertőzés leküzdésére, leírták már ezeknek ellenálló atkatörzsek megjelenését és az atkairtó hatóanyagok méhekre káros mellékhatásait. Számos kutatás eredményeivel igyekeznek ösztönözni a vegyszeres atkairtás természetes megfelelőinek kidolgozását. Az úgynevezett lágy akaricidek, például az illóolajok és a szerves savak az évek során nagy érdeklődést váltottak ki, jelen cikksorozat is több ízben foglalkozott már velük. Környezetbarátak (mivel növényekből származnak), általában biztonságosak a méhek és a méhészek számára, és hatékonyak az atkanépesség csökkentésében.

Az illóolajok/esszenciális olajok erősen illékony növényi anyagok, amelyek jól ismert tulajdonságokkal rendelkeznek, például baktericid, virucid, gombaölő és élősködőellenes hatásúak.

Megfigyelték, hogy illóolajok – például szegfűszeg, menta, fahéj, oregánó, kakukkfű, rozmaring és bazsalikom – hozzáadása a méheknek adott cukorsziruphoz csökkentette a dolgozóméhek bélrendszerében lévő kórokozók számát, és javította a méhek nektárgyűjtési képességét. Ezen túlmenően ezek az illóolajok növelték a fiasítást és méztermelést, ami összefüggésben volt a családok fejlődésével, továbbá az így etetett családok által előállított méz fokozott antioxidáns és antimikrobiális hatást mutatott.

Azonban kevés illóolaj alapú termék került piacra a független terepi vizsgálatok közötti eltérések miatt, ami még ugyanazon növényfajok esetében is előfordul. Ennek az eltérésnek az okát több tényezőben kell keresni, mint például a növények kémiai összetételének változékonyságában, a hőmérséklet és páratartalom eltéréseiben, a méhcsaládok erősségben és fertőzöttségük mértékében. Az eltéréseket okozhatják még a kísérleti tervezés különbségei, egyebek között az illóolaj beadási módjában (párologtatás, permetezés, illóolajjal átitatott csíkok, illóolajjal kiegészített takarmány), adagolásában, illetve a kezelések számában. Mindezeken túl, a terepi és laboratóriumi vizsgálatok között is különbségeket dokumentáltak.