A természetkedvelők és halbarátok e három, hazánkban őshonos halfaj közül választhattak ki az „Év hala” választás győztesét.
A 2024. december 31-én éjfélig beérkezett 3586 szavazat 26 százalékával a vágódurbincs harmadik lett, a dévérkeszeg 30,7%-kal a második, a győztesünk pedig a voksok 43,3%-át szerezte meg.
Az év hala a kurta baing!
Első leírója Johann Jakob Heckel, állítólag Lemberg halpiacán fedezte fel – ahogy ez a hal Wikipedia oldalán olvasható. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján. Magyarországon védett és a természetvédelmi értéke: 10 000 forint.[2] Gazdasági jelentősége azonban nincs, Európában ma már ritkának számít.
Az 1800-as évek végén Herman Ottó eképpen írt a kis hal akkor ismert jegyeiről:
A KURTA BAING (Leucaspius abruptus, HECKEL.)
Főjegyei: Az oldalvonal a fedelék szélétől számítva csak 12-13 pénzre terjed, ezután megszakad; a szem nagy; az alsó sörényúszó kezdete a hátsörényúszó végével talál; a száj homloknak nyiló.
A test magassága körülbelől talál a fej hosszaságával; a szem nagy, átmérője a fej hosszának egy harmadrészét üti meg. A száj, a homlokfelől értve, igen meredek hasítású, erősen homloknak nyiló úgy, hogy az alsó állkapocs az orr legkiállóbb részét alkotja; ez az állkapocs, csúcsán kissé gombszerű s evvel a vendég-állkapocsnak egy megfelelő vájásába csapódik.
A hátsörényúszó a test hosszaságának épen felében kezdődik; a hasúszószárnyak kissé a hátsörényúszó előtt állanak s hátrahajtva hegyök a hugygyóig ér, mely a hátsörényúszó kellő közepe alá esik. A kormányúszó mélyen fecskefark vágású, szárny felei egyformák. Az oldalvonal a has felé ereszkedve indul; de már a hátrahajtott hónaljúszószárny hegyének megfelelő távolságban megszakad; a fej érzőlikacsai igen fejlettek. A héj pénzei, kivált az oldalakon, nagyok, igen vékonyak, könnyen leválnak.
Szín szerint egészben ezüstös kis hal; háta fele zöldesbarna, oldala, hasa ezüstös, a farkrész közepén egy ezüstösen csillogó pászta, mely a hugygyó tájáig ér; az úszók színtelenek, átlátszók; a szemcsillag ezüstös, felső részén zöldessárga folttal.
E kis halacska életmódja ez idő szerint még ismeretlen.
Legnagyobb példányai hat, legfeljebb nyolcz cm. hosszúságot érnek el.
Elterjedés: HECKEL eredetileg Lemberg halaspiaczáról írta le; SIEBOLD szerint Németország sok pontján akadtak reá; nálunk a Körösből került meg.
