Ennél azonban árnyaltabb képet kapunk, ha megvizsgáljuk erdeink eredetét. Kijelenthetjük, hogy nekünk is vannak őserdeink, melyek védelmére úgynevezett erdőrezervátumokat hoztak létre, ahol a természetes növénytársulásokat vizsgálják. Ezek egyike Velem határában, a Hosszú-völgyben található, amelyet feltár a faluból az Írott-kőre vezető pirossáv-turistaút. A völgy aljában a Favágóházi-forrásból eredő Szerdahelyi-patak csörgedez, s keletről a Szent Vid-templom magasodik a vén bükkös fölé.

Kijelentésem igazolására először határozzuk meg az őserdő fogalmát. Az őserdő (vadon) olyan erdőterület, amely nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységtől mentes és régóta fennáll.

Egyes állatfajokat (bölény, farkas, barnamedve, jávorszarvas stb.) kizárólag nagy kiterjedésű, legalább 10 ezer hektáros erdő képes eltartani, ahol bizonyos természeti károk (viharok, tűz, rovarkár) csak nyomot hagynak, míg a kisebbet teljesen elpusztíthatják. Az őserdőnek tekinthető legkisebb terület 30-50 hektáros. A hosszú időtartam pedig azért szükséges, mert néhány évtized nem elég arra, hogy az erdő teljes szerkezete kialakuljon, és minden ott honos élőlény megtelepedhessen benne.

A sok ezer év alatt kialakult erdők területe a történelem során, a civilizáció fejlődésének velejárójaként jelentősen szűkült, egyes térségekben el is tűntek, mert eleinte helyükön települések, szántóterületek, legelők, később iparterületek létesültek, vagy a rendszeres erdőhasználat alakította át őket.

Határvidékeken uralkodók és egyes földbirtokosok egyedi döntéseinek következtében mégis fennmaradtak európai őserdők, melyek közül a legnagyobb és legismertebb a Białowieźai, mely Lengyelország és Fehéroroszország területén fekszik, nagysága 125 ezer hektár.

Magyar őserdők

Magyarországon is őserdőnek nevezünk egyes állományokat, ilyen például a Bükki Őserdő (59 hektár), a Mátrában a Kékes-Észak Őserdő (63 hektár) és Velemhez legközelebb a Tátikai-ősbükkös (87 hektár), melyek azonban másodlagos őserdők (rezervációk), azaz életükbe az ember már beavatkozott, de tevékenységének nyomai már alig észlelhetők.

Vas vármegyében, az Őrségben, a Szalafőtől nyugatra fekvő erdőtömbben egy 13 hektáros részt hívunk Őserdőnek, melynek története jellegzetesen őrségi. Az 1920-as években még szántóként művelték, majd a talaj táperejének kimerülésekor hagyták a területet beerdősülni. Az őrségi telekerdő-gazdálkodás rendje szerint az ilyen pionírerdőt később felégették, és trágya hiányában a visszamaradó hamuval pótolták a talaj táperejét.