Híres, régóta bevált tájfajták
A Heirloom fajták (örökségfajták, tájfajták) generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt növények, általában egy adott földrajzi helyről származnak. Egyes fajták akár több évtizedes múlttal rendelkeznek, és ezek mind nyílt beporzású taxonok. A generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt növények fajtafenntartásába mi is szerepet vállalhatunk, ha mindig a legjobb tulajdonságokkal rendelkező, legjobb termést hozó példányokról szedünk magokat, és azokat vetjük el a következő évben – fenntartva és javítva a fajta tulajdonságait.
Ezekből akár emberi táplálkozásra alkalmas csíranövényeket, mikrozöldségeket is nevelhetünk, de természetesen hagyományos termesztésre is alkalmasak. Mivel ezek nincsenek csávázva, a csírakori gombabetegségek fellépésére (pl. palántadőlés) több esély van. Ezzel szemben a csávázott vetőmagokat gombaölő, antimikrobiális, vagy rovarölő hatású szerekben fürdetik, amelyek rászáradnak a maghéjra. Ennek célja, a csíráztatás, palántanevelés során történő fertőzések, károsodások kockázatának csökkentése.
Ritkítás nélkül is lehet
A apró magvakat drazsírozzák, porított, színezett réteggel veszik körül (ez lehet agyag, kovaföld) azzal a céllal, hogy a mag nagyobb méretű, könnyen kezelhető (vethető), jól látható legyen. Ezeket a magvakat a köpeny hosszabb ideig nedvesen tartja, ami a csírázásukat segíti. A drazsírozó anyaghoz gyakran antimikrobiális anyagokat is kevernek. Előnye, hogy így az eredetileg apró magok nagyobb drazséburkolatot kapva, szemenként vethetővé válnak, és nem kell később ritkítani az állományt. Hasonló a célja a vetőszalagoknak is, amire a magok a tőtávolságuknak megfelelő távolságra vannak felragasztva, így a kikelő növényeket szintén nem kell ritkítani.
Ajánljuk még:
