Csíraképesség és magkezelési eljárások

Néhány növényfaj magja 6-8 évig sem veszít jelentősen a csírázóképességéből, de vannak olyanok is, amelyek speciális kezelést igényelnek, hogy kihozzuk belőlük a legtöbbet. Egy családi ház kertjében, főleg kisebb telken, egy-egy zöldségféléből nem szokás nagy területet bevetni, a megvásárolt, tasakban levő mag egy része a fiókba kerülve várja, hogy majd a következő évben vessék el.

Csupán egy évig szabad tárolni a pasztinák, a feketegyökér és a kapor magját, mert az ennél régebbi magok általában rosszul kelnek. 2-3 évig tartható el a petrezselyem és az édeskömény magja. 3-4 évig csírázó képes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagyma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga vetőmagja. 4-5 évig megőrzik a csíraképességüket a káposztafélék, a fejes saláta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória vetőmagjai. 6-8 évig csíraképes a görögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök magja. Utóbbiakra és az olajos magvakra jellemző az avasodás, ezért csak jó tárolási körülmények között számíthatunk jó kelésre ennyi év után is.

Ideális termőhelyi viszonyok

A csomagoláson jelzik még, hogy napos, félárnyékos vagy árnyékos helyen érzi jól magát a növény, és sokszor a vízigényre is van utalás. Ezekre legyünk tekintettel, mert ha a növény nem a számára ideális fény, hőmérsékleti vagy nedvességi viszonyok közé kerül, akkor jóval kevesebb és rosszabb minőségű termésre számíthatunk.

Hibrid, vagy szabad beporzású fajták

Ha azt olvassuk a csomagoláson vagy az adott fajta leírásában, hogy nyílt beporzású fajta, akkor az a nem hibrid fajta jelölésére szolgál, olyan fajtáról van szó, amelyről akár magot is foghatunk és következő évben elvetve a saját magtermésből is jó minőségű állományunk lesz. Ezeknél a beporzást rovarok vagy éppen a szél végzi el. Utódaik a szülő tulajdonságait öröklik, nem érhet meglepetés, ha begyűjtött magjait elvetjük kivéve, ha egymással kereszteződni képes fajokat túl közel ültetünk egymáshoz. Ilyenkor természetes hibridizáció jöhet létre, ezért ajánlott egy adott faj – például a paradicsom – különböző nyílt beporzású fajtáit egymástól távol nevelni.
Előbbinek ellentéte a hibrid. Ezek magjai olyan szülőktől származnak, amelyek emberi beavatkozásra két különböző fajta keresztezésével jöttek létre, az egyik szülő pollenjével mesterségesen beporozták a másik fajta termőjét, azzal a céllal, hogy egy új, az elődöknél jobb (pl. ellenállóbb), tetszetősebb (pl. különleges virágú) fajtát nyerjenek.