Az átmeneti időszak és a korai laktáció kiemelt figyelmet érdemel, hiszen ezek az időszakok alapozzák meg a tehenek teljesítőképességét az egész tejtermelési szezonban. Az optimális menedzsment és táplálkozás kulcsszerepet játszik abban, hogy a tehenek elérhessék a maximális szilárdanyag-hozamot, valamint megőrizhessék termékenységüket.
Az átmeneti időszak jelentősége
Az átmeneti időszak a borjazást megelőző három héttől a borjazás utáni első hónapig tartó időszakot foglalja magába. Ebben az időszakban a tehenek szervezetére jelentős teher nehezedik, hiszen egyszerre kell felkészülniük a szülésre, megindítaniuk a tejtermelést, és fenntartaniuk élettani egyensúlyukat.

Miközben ezek az igények nőnek, a szárazanyag-felvétel (DMI) jelentősen csökken, ami negatív energiaegyensúlyhoz (NEB) vezet. Ez az energiahiány a szervezet tartalékainak mozgósításához vezethet, amely ha túlzott mértékű, komoly egészségügyi és termelési problémákat okozhat. A túlzottan kondicionált tehenek hajlamosak túlságos zsírmobilizációra, ami zsírmáj kialakulásához és glükózanyagcsere-zavarokhoz vezethet. Az alulkondicionált tehenek tartalékai nem elégségesek az energiahiány áthidalására, így nagyobb a klinikai ketózis kockázata. A testkondíció romlása nemcsak az egészséget érinti hátrányosan, hanem a tejtermelési és szaporodási képességet is.
Anyagcserezavarok kockázata
Az átmeneti időszakban a tehenek közel 75%-a tapasztal valamilyen egészségügyi problémát. A leggyakoribb anyagcserezavarok a
- klinikai és szubklinikai ketózis: az energiaegyensúly elhúzódó zavara.
A szubklinikai ketózis az állományok körülbelül 30%-át érinti. Következményei közé tartozik a csökkent termékenység, a magasabb selejtezési arány, és az emelkedett betegkockázat.
- Gyulladás és immunválasz: Az elhúzódó gyulladás energiaelvonáshoz vezet, ami további tejtermelési és szaporodási veszteségeket okoz.