A régi vágású gazdálkodónak a kukoricán hizlalt ló a szép, míg egy, a modern takarmányozástani ismereteken felcseperedett lovasedző vagy állatorvos abban csak a beteg lovat látja. Az esztétikum és az egészség nem mindig állnak köszönőviszonyban egymással. Mutatunk egy kilencfokozatú skálát, amely segít a lótartóknak a kondíció megítélésében. Egyúttal megpróbálunk választ adni arra is, hogy egyes lovak miért nem hagyják abba az evést, ha már jóllaktak.

A kondícióbecslés egy texasi állatorvos, dr. Don Henneke módszerén alapszik. Kilencpontos módszernek is hívják, mert a lovakat kondíciójuk alapján kilenc csoportba, pontértékbe sorolja be. Angolul az equine body score system (BSC) kulcsszóra érdemes keresni a téma kapcsán.

A nyak, mar, váll, bordák, ágyék és faroktő területeit bírálják el szemrevételezéssel és tapintással, ezt minden lótartó könnyen megteheti.

Fokozatai az extrém sovány, a nagyon sovány, a sovány, a kissé sovány, a megfelelő, a kissé túlsúlyos, a túlsúlyos, az elhízott és az extrém elhízott. Az itt közölt lista az eredeti Henneke-táblázat fordítása alapján készült, de okvetlenül meg kell jegyezni hozzá, hogy a különböző fajtajellegeket figyelembe kell venni a kondícióbírálatnál (különösen pónik és hidegvérű fajták esetén).

A kondícióbecslés során hat területet nézünk és tapintunk, ezek a felső nyakél, a mar, a hát ágyéki része, a faroktő, a könyök mögötti rész és a bordák (lásd az 1. rajzon).

A kilenc fokozat

Extrém soványnak nevezhető a ló (1-es pont­érték), ha mind a nyakon, mind a maron, mind a vállakon messziről látszódnak és egymástól jól megkülönböztethetők a csontok; a bordák feltűnően kiállnak, a gerinc éles; a csigolyák felső nyúlványai feltűnően kiállnak, szerkezetük jól kivehető; a faroktő, a csípőcsont és a farbúb észrevehetően kiáll.

Nagyon sovány a ló (2-es pontérték), ha a nyakon, a maron és a vállakon a csontok szerkezete szemmel még halványan kivehető; a bordák kiállnak, tapintásra jól elkülönülnek, a gerinc száraz, szögletes, az egyes csigolyák még kivehetők; a csigolyanyúlványok teteje még kiáll, de némi zsírszövet már van a csigolyák alsó felén, a hát mentén; a faroktő, a csípőcsont és a farbúb viszont kiálló.

Sovány a ló (3-as pontérték), ha a nyak kifejezett, szikár, inas, kevés zsír borítja, de a csontok már nem kivehetők rajta; a mar kifejezett, kevés zsír borítja, nem éles, de tapintásra nem is gömbölyded vagy lekerekített; a váll kifejezett, szikár, nagyon kevés zsír borítja, a csontozat nem kivehető rajta; a bordák szemmel alig különülnek el egymástól, de tapintásra még igen, nem élesek, kevés zsír borítja őket; a csigolyanyúlványok alsó feléig már megfigyelhető zsírlerakódás, de a tetejük még enyhén elkülönül; a faroktő kiálló, de szemmel nem különíthetők el az egyes farokcsigolyák; a farbúb enyhén kiáll; a csípőcsont kevés zsírral fedett.

Közepesen sovány (4-es pontérték), ha a nyak és a mar nem feltűnően vékony; a vállak nem utalnak feltűnően soványságra; a bordák szemmel még enyhén kivehetők; a hátból a gerinc enyhén kiemelkedő; a faroktő körül kisebb zsírlerakódás van, a farbúb kerek.

Megfelelőnek akkor nevezhető a ló (5-ös pontérték), ha a nyak belesimul a törzs vonalába; a mar finoman zsírral burkolt; a vállak finoman belesimulnak a törzs vonalába; a bordák szemre nem különülnek el egymástól, de tenyérrel könnyen kitapinthatók; a gerinc a mellette futó izmokkal nagyjából egy szinten van (nem emelkedik ki, sem süllyed be); a faroktő körüli zsír pedig kezd puha tapintásúvá válni.

A közepesen túlsúlyos ló esetén (6-os pont­érték) vékony zsírréteg borítja a nyakat, a mart és a vállat, de az izomzat még jól kivehető; a bordákat borító zsírszövet szivacsos tapintású (puha, enyhén megnyomva kissé besüllyed); enyhén belesüllyedhet a gerinc a hátba (sekély árok van a hátizmok között); a faroktő melletti zsírszövet pedig tapintásra puha.

Túlsúlyos a ló (7-es pontérték), ha közepes mértékű zsírlerakódás van a nyakon, főleg a felső nyakélen, de az izomzat oldalt még kivehető; közepes mértékű zsírlerakódás van a mar mellett és a vállak mögött is, de az izomzat még enyhén kivehető; a bordák zsírral fedettek, de közepesen erős nyomással még tapinthatók; enyhén belesüllyed a gerinc a hátba; a faroktő melletti zsírszövet szemmel láthatóan is puha, nem csak érintésre.

Az elhízott ló (8-as pontérték) nyaka észrevehetően megvastagodott, az izomzat zsírral burkolt, a felső nyakél teteje az izomtól különálló zsírból áll; a mar melletti részeket zsírszövet borítja (burkolt mar); a váll mögötti rész belesimul a test vonalába (nincs feltűnő átmenet a váll és a törzs között); a bordák már nehezen tapinthatók; belesüllyed a gerinc a hátba; a faroktő melletti zsírszövet nagyon puha.

Extrém elhízottnak (9-es pontérték) akkor nevezzük a lovat, ha kidomborodó zsír fedi a nyakat, a felső nyakél zsírdepója jobbra-balra dől (súlyos esetben oldalra ledől); kidomborodó zsír fedi a mart (a nyereg könnyen lefordul róla); kidomborodó zsír borítja a váll mögötti részt, mozgás közben reng a háj; egyenetlen zsírcsíkok (hurkák) fedik a bordákat, a bordák nehezen tapinthatók; erőteljesen belesüllyed a gerinc a hátba, mély árok húzódik végig a háton (megáll benne a víz); a faroktő melletti zsírszövet kidomborodik.