Áprilisban még kevés növényfaj virágzik egy időben, ezért a méhcsaládoknál a fő virágporhordási növények gyakran azonosak (7. kép). Május elejétől szeptemberig a behordott pollencsomók különböző növényekről, fákról, cserjékről, mezei növényekről, gyomnövényekről és termesztett növényekről származhatnak (8. kép).
A méhcsaládok a nektárt is adó növényfajok mellett gyakran látogatják a nektármentes növényeket is. Nektármentes növényekről a pollencsomókat főleg május végén a vérehulló fecskefűről (9–11. kép), július végén a libatopról és a kukoricáról, valamint augusztus végén a parlagfűről gyűjthetik.
Előfordulhat, főleg augusztus végén, hogy a méhcsalád pollencsomók mellett rozsdagomba spóracsomóit is gyűjtheti (15. és 16. kép).
Jellemző területspecifikus fő hordási növények
Az adott területen lévő és a méhek számára hasznosítható növények faji összetételét a talajviszonyok és az éghajlati jellemzők mellett a területen folyó, változó mezőgazdasági tevékenység is nagymértékben befolyásolhatja.
Egy földrajzi területen a növényfajok száma és előfordulási gyakorisága időszakonként változó.
A földrajzi gyakoriság meghatározásánál az alapspektrumba azok a növényfajok tartoznak, amelyek az adott területről gyűjtött összes minta 75–100 százalékában előfordulnak. Ez időszakonként más és más növényfaj, de évenként ismétlődően hasonló, kivéve, ha jelentős beavatkozás változtatja meg a korábbi területre jellemző növényi összetételt.
Méhek és méhészek együttműködése
A méhek virágporgyűjtésére jellemző, hogy a méhek méhcsaládonként eltérő növényekről gyűjtenek.
A virágporhordás összetételére jellemző, hogy mind a fáknál és a cserjéknél, mind a termesztett és mezei, valamint a kúszónövényeknél főleg a nektárt is adó, míg a gyomnövényeknél főleg a nektármentes növényekről hordanak virágport, de előfordul, hogy rozsdagombáról spórát is hordanak.
A méhészeknek lehetőségük van a helyi növényi összetétel gazdagítására, különösen a helyi körülmények figyelembevételével. Természetesen fontos az adott terület méheltartó képességének megfelelő méhsűrűség biztosítása is.
Célszerű az erdős területeken a mezei foltokat természetes módon megőrizni. Hasznos, ha a termesztett növények közelében fás-cserjés és mezei növényes sávok vannak. A kertekben, parkokban olyan növényállomány telepítése, illetve fenntartása javasolt, amely lehetővé teszi, hogy a kedvezőtlenebb időjárási körülmények ellenére is találjanak időről időre megfelelő táplálékot a mézelőméhek és az egyéb beporzók.
A méhek és a méhészek együttes, szorgalmas munkájának eredményeként erős méhcsaládok és minőségi méhészeti termékek nyerhetők.
Rőzséné dr. Büki Etelka
élelmiszerbiztonság-minőségügy szakértő, mikroszkópos vizsgáló
