Habár a lovat a jogrend gazdasági haszonállatként azonosítja, napjainkban már inkább házi- vagy társállat szerepet tölt be. A gazdák törődése számtalan esetben akaratlanul is túlgondoskodásban és irracionális kontrollban nyilvánul meg. Ennek egyik formája a szeparáció: gyakori, hogy a lovardákban a dominancia-harcok, s ezáltal a sérülések elkerülése végett minden egyednek saját karámja van. Mások anyagi vagy időbeli megfontolásból úgy döntenek, inkább otthon gondozzák a lovukat. Mindkét esetben az alapvető evolúciós eredetű szociális szükségleteket hagyják figyelmen kívül.
Zsákmányállat révén állandóan ébernek kell lenniük a ragadozókkal szemben, ennélfogva pedig csak úgy tudnak teljes biztonságérzettel lefeküdni vagy táplálkozni, hogyha közben mások őrködnek. Társak hiányában a lóban elveszettség érzés alakul ki. Habár a háziasítás óta sok szempontból alkalmazkodott a faj az emberi környezethez, az alapvető, mélyen gyökerező ösztönök nem kerültek felülírásra. Az elkülönített lovak konstans készültséghelyzetben vannak, lévén úgy érzik, folyamatosan veszélynek vannak kitéve.
A másik – korántsem elhanyagolható – faktor ezen túl, hogy az elszigeteltség diszkomfort érzetet teremt; gondoljunk csak arra, hogy mi emberek sem szeretünk hosszútávon egyedül lenni. Nem véletlenül képezi alapját több kiképzési módszernek – például Monty Robertsének is – kisarkítva az, hogy elküldik, eltávolítják a lovat, majd egyetlen menekülési útként „megengedik” a kapcsolódást. Az izoláció hatásairól és az ártalomcsökkentés lehetőségeiről a Magyar Agrár – és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusának egyetemi docensét, a keszthelyi központú ménesgazda felsőoktatási szakképzés szakkoordinátorát kérdeztem.
Dr. Bartos Ádám
Okleveles agrármérnök, lótenyésztő szakmérnök, lovastúra-vezető, a Magyar Lovas Szövetség aktív licenccel rendelkező edzője és versenybírója díjlovagló valamint díjugrató szakágakban. A Zala Megyei Lovasszövetség elnökségi tagja. A tavalyi évben fennállásának 112. évfordulóját ünneplő Kabala (korábban Rádiházi) Ménes egykori telepvezetője. Gyakorlat-fókuszú előadásain arra törekszik, hogy hallgatói megértsék: minden ló és helyzet egyedi, nem szól az összes felmerülhető szituáció megoldásáról tankönyvi példa. Emellett, az oktatás során kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a diákok megtanulják érzékelni és értelmezni az állatok nonverbális jeleit, mert ezekből mélyebb megértést nyerhetnek a viselkedésükre és az egyes helyzetekre adott reakcióikra vonatkozóan.
Milyen negatív következményei lehetnek annak, ha egy lovat egyedül tartunk?
A fokozott stressz és szorongás hatására az egyed depresszió-szerű viselkedést mutathat: figyelmetlenné, letargikussá, vagy éppen ellenkezőleg, hiperaktívvá válhat. Tapasztalható ingerlékenység, sőt szélsőséges esetben agresszió is. Kialakulhat túlragaszkodás az ember felé, ami megnehezítheti a közös munkát. Történhet fizikai egészségromlás – súlyvesztés, gyengülő immunrendszer – sőt jelentkezhetnek destruktív magatartásformák – például kaparás, karórágás, szitálás is. Széles spektrumú a skála: a tünetek intenzitását nagyban befolyásolja az, hogy az állat csapatban vagy egyedül nőtt fel.
Képezhet köztes megoldást az, amikor a lovak egy területen vannak, látják egymást és csak egy karám vagy villanypásztor választja el őket egymástól?
Ez manapság bevett bértartói szokás és – hiába nem tudnak ezúton sem testi kontaktust létesíteni – ideális módszer arra, ha semmilyen körülmények között nem szeretnék összeengedni őket. Hozzáteszem, az esetek jelentős hányadában súlyos sérülést nem szoktak okozni egymásnak a ménesben, de tény, hogy egy rosszul irányzott rúgás óhatatlanul végzetes következményekkel járhat.
