A megtisztelő elismerést az intézet munkatársa „Az amerikai lapátorrú tok (Polyodon spathula, család: Polyodontidae) és a vágótok (Acipenser gueldenstaedtii, család: Acipenseridae) sikeres hibridizációjának felfedezése és leírása, valamint az életképes hibrid utódok vizsgálata” című pályamunkájával nyerte el.
Az Akadémiai Ifjúsági Díj célja elsősorban a pályamunkájuk alapján arra érdemes fiatal kutatók minél nagyobb számban való elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése, támogatása. Az idei évben ezt az elismerést Dr. Káldy Jenő, a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet fiatal tudományos munkatársa is kiérdemelte, előremutató kutatásával.
Forrás: https://doi.org/10.3390/genes11070753
Egyrészt a két családba tartozó fajok morfológiájukban és élettani sajátosságaikban jelentősen eltérnek egymástól, másrészt a két család evolúciós fejlődése 184,4 millió évvel ezelőtt különvált.
Dr. Káldy Jenő és kutatócsoportja 2019-ben egy kísérlet alkalmával – melynek célja a veszélyeztetett dunai vágótokok genetikai állományának megerősítése volt – a vágótok ginogenezis módszerével történő szaporításához amerikai lapátorrú tok inaktivált spermát használt. Ebben a kísérletben kontroll csoport aktivált, kezeletlen amerikai lapátorrú tok spermával termékenyített vágótok ikra volt. Ebben a kontroll csoportban magas megtermékenyülési arányt tapasztaltak a kutatók, továbbá pozitív eredményként nagyszámú életképes utód kelt ki.
Ekkor azonos kromoszómaszámú fajokat kereszteztek és ebben az esetben is életképes hibrid halak keltek ki. Ezek a hibrid halak azonban a kromoszómavizsgálat alapján már azonos örökítőanyag-mennyiséggel rendelkeztek, ugyanis a szülőfajok kromoszómaszáma azonos volt. Ebben a kísérletben csak abban az esetben keltek ki életképes hibrid halak, ha az apai faj volt az amerikai lapátorrú tok, és az anyai faj a kecsege, fordított esetben nem.
A MATE kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy termékenyítőképes hím ivartermék termelése lehetséges a hibridek esetében, ugyanis van gonádsejt-fejlődésük, de ez bizonyíthatóan csak az ivarérésük után állapítható meg. Amennyiben a hibrid egyedek termelnek termékenyítőképes hím ivarterméket, akkor további kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy a szülőfajokkal képesek-e visszakereszteződni a hibrid egyedek.
A/1 – A/3: 40 hónapos korú, hímivarú, vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) gonádjának szövettani metszete (A/1), szövetei (A/2) és a teljes hal (A/3);
B/1 – B/3: 40 hónapos korú, hímivarú, vágótok-szerű” amerikai lapátorrú tok (Polyodon spathula) x vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) hibrid gonádjának szövettani metszete (B/1), szövetei (B/2) és a teljes hal (B/3);
C/1 – C/3: 40 hónapos korú, hímivarú, „köztes megjelenésű” amerikai lapátorrú tok (Polyodon spathula) x vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) hibrid gonádjának szövettani metszete (C/1), szövetei (C/2) és a teljes hal (C/3);
Forrás: https://doi.org/10.3390/life14070818
Erre egyrészt természetvédelmi okból van szükség, melynek keretében a szakértők felmérik, hogy az akvakultúra-termelésből a Duna-vízrendszerébe kiszökött ivarérett hím egyedek veszélyt jelentenek-e az őshonos tokfélék genetikai tisztaságára. Továbbá azt is meg szeretnék állapítani, hogy lehetséges-e akár új tokfaj kialakulása, mely veszélyeztetheti-e az őshonos tokhalállományokat. További kutatásokra van szükség a ZZ-ZW ivart meghatározó genetikai rendszer működésének alaposabb megismeréséhez is, mely vizsgálatban a lapátorrú tok- és kecsege hibridet, mint modellállatot vizsgálnák a MATE szakértői.
