Mindenhol javasolt telepíteni, ahol erre igény van és az adottságok is kedvezőek. Milyen közvetlen és közvetett hasznokkal számolhatunk?

Az erdőkert közvetlen haszna a sok gyümölcs, amit az ember és az állatok is fogyaszthatnak, a faanyag, ami lehet energiaforrás és építési alapanyag vagy bútorfa. A zöld lomb mint takarmány is hasznosul, vagy bizonyos növényfajok esetében gyógyhatású főzetek, teák alapanyaga.

Közvetett haszon a kedvező kiterjedt termesztési tér, ami a gyepszinttől a bokorszinten át különböző lombkoronaszintekig tart, és talajfelszín alatt a gyökérzóna is termesztésben van. A termesztési teret tehát minden irányban nagyobb mértékben tudjuk hasznosítani.

Nemcsak nekünk embereknek terem, hanem a permakultúra etikai alapelve szerint meg is oszthatjuk, ami megterem, akár más fajok is élőhelyre, táplálékra lelnek benne. Ezen a módon növeljük területünk fajdiverzitását, sokféleségét.

Tudatos tervezéssel és elrendezéssel mi magunk is elősegíthetjük ezeket a funkcionális kapcsolatokat.

Erdőkertet létesíthetünk természetes ökoszisztémához kapcsolódóan, vagyis a meglévő erdőterület tisztásain, illetve szélében, az erdőszegély és gyep, természetes gyep, rét találkozási sávjában. Művelt területen korábban szántóként vagy legelőként művelt területen alakíthatunk ki erdőkertet, vagy korábbi gyümölcsöshöz kapcsolódóan, illetve a kertünkben, már kertként művelt területen.

A létesítés kezdetén számos olyan fafaj van, amelyek segítenek megkötni a terület talaját, és tápanyagban is gazdagítják, igénytelenek, gyorsan növekednek. Ezek a pionír fajok, elhelyezésükkel kijelöljük az erdőkert beültetésének formai tervét, kialakítását. Ezeket a fajokat védőnövényeknek nevezzük, egyes permkultúrás szakirodalom pedig dajkanövényeknek hívja (például Hemenway: Gaia kertje). Azt sem kellene elfelejtenünk, hogy

Ilyen például a sokat vitatott fehér akác vagy a keskenylevelű ezüstfa: mindkettő dajkanövény és egyben a nitrogénkötő fajok közé tartoznak.