Sorozatunk előző részeiben a különböző természetes mintázatokat, a szegélyhatás kialakulását és jelentőségét jártuk körül, most gyakorlati példákat mutatunk be a szegélyek kapcsán.

A szegélyek működése dinamikus, ahol különböző ökoszisztémák találkoznak, megnő a biológiai aktivitás, a biológiai sokféleség, ezáltal több funkcionális kapcsolat alakulhat ki a különböző fajon között, ami a termelékenység növelésének egyik forrása. A szegélyek különféle életformák találkozásánál találhatók, mint például az erdő és a rét határa vagy egy tó partvonala a természetben. Ezeknek a szegélyeknek a megértése és kihasználása jelentősen növelheti a permakultúrás rendszerek ellenálló képességét és teljesítményét, élő, egymással összefüggő tájakat vagy termesztési tereket hozva létre, amelyek a sokszínűség és a szinergia révén virágoznak.

Szegélyekkel gyakran találkozunk az ember alkotta burkolatok, építmények, szerkezetek szélén is.

A gyomfajok sokfélesége tömegesen jelenik meg, és növekszik a járda szélén.

Megfogja a szél által terjesztett, szálló magvakat, a cement, beton egyrészt hőtároló tömegként működik, másrészt vízválasztó a környező talajnak, felfogja az elfolyó csapadékot, öntözővizet, és védelmet nyújt a gyalogos forgalom ellen. A szegély vízgyűjtő és elvezető munkáját segíthetik a szegélybe kialakított vízelvezető nyílások, kapuk, elősegítve a szegély menti növényzet természetes vízellátását és az utak vízmentesítését.

Hasonlóan, mint az utak, járdák, más mesterséges építmények is szolgálhatják a szegélyhatás kialakulását. Az épületek határai, szélei, lakóépületek, pavilonok, kerti építmények is jól működhetnek a bőség és sokszínűség területének megteremtésében a kertünkben.

Az épületek mérete és tömege nagyban befolyásolja a természetes energiák befogadását, például a napsütés és a felvett hőenergia kibocsátását a környezetbe, vagy a szél hatásának mérséklését. Az épületek tetőszerkezetéről és faláról lefolyó csapadékvíz ezeken a pontokon vízbőséget is eredményez, ami kedvező a növényzet számára.

Az emelt ágyak nemcsak a termesztést segítik elő a kevésbé jó talajadottságú területeken, de mint minden fizikai akadály, szegélyhatást hoznak létre. Többféle funkciójuk miatt (könnyű kezelés, átláthatóság, tápanyagban dús közeg) fontos szerepet töltenek be a permakultúrás tervezésben, hangsúlyosan a szegélyhatások kihasználásban is.

Kiskertben a hely jó kihasználására alkalmazunk virágládákat, vályúkat, –hasonlóan az emelt ágyásokhoz –, ugyanazokat a funkciókat látják el, csak kis léptékben, mikroszinten.

A kertünk permakultúrás kialakításában a szegélyek és peremek utánozhatják a természetes szegély­elemeket, például az erdőszegélyeket.