A család legifjabb erdésze most is a somogyi erdők megóvásáért, gyarapításáért dolgozik, abban a szellemben, amit elődei képviseltek munkájuk során.

Hogy az erdész szakma mellett mélyebb ismereteket szerezzen a vadászatról és vadásztatásról, munkaadója továbbképzésre küldte Gödöllőre, ahol többek között Nemeskéri-Kiss Géza királyi fővadászmester, a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke tanította a szakma fortélyaira. Ezt követően a kaszói hercegi uradalomban kapott állást, onnan pedig Kanizsaberek-pusztára irányították, ahol a vadásztatás mellett a fakitermeléssel is megbízták. A kitermelt faanyagot bivalyokkal vontatták az erdei rakodókra, hogy onnan kisvasúton szállítsák tovább.

„Olyan tíz-tizenkét éves forma lehettem, amikor a második világháborút követően szovjet kézre került uradalomból az Iharosi erdőgondnokság egyik szolgálati lakásába költöztünk. Édesapám kevés beszédű ember volt, ezért csak emlékfoszlányokra tudok hagyatkozni erdészeti tevékenységének bemutatására” – mondta a kilencvenedik életévét betöltő Fenyvesi István.

Fenyvesi István a csurgói elemi iskola elvégzése után, 1950-ben a soproni erdészeti technikumba jelentkezett, és a négy helyett három év alatt elvégezte az iskolát. Abban az időben ugyanis nagy szükség volt erdész szakemberekre, így a tananyagot lerövidítették, hogy minél előbb szakképzett erdészek állhassanak az erdészetek szolgálatába. Fenyvesi István 1953-ben a Dél-somogyi Erdőgazdaság berzencei üzemegységénél lett kerületvezető erdész, ám nem maradt sokáig, még az év őszén átkerült Zsitfapusztára, ahonnét bevonult katonának. Mikor leszerelt, nagy területrészeket csatoltak az erdészethez, így 100 alkalmazott dolgozott a keze alatt, akikkel erdőtelepítéseket végeztek. Feleségét egy falubálban ismerte meg, 1959-ben kötöttek házasságot, azonban a mézeshetek nem alakultak idillien. Az erdészettől kapott szolgálati lakásuk a zsitfapusztai erdészlakoktól gyalogszerrel több kilométerrel távolabb volt. Járt út oda nem vezetett, és közművesítve sem volt a kunyhóként emlegetett szolgálati lakás. Itt született meg első fiuk, ifj. Fenyvesi István.

Szerencsére a szülés rendben lezajlott, csakhogy nem sokkal később fiunk megbetegedett. Nem vettük észre, hogy egy bagoly fulladt a kútba, és szennyezett vizet adtunk a kis Istvánnak. Hál’ isten még időben ellátta az orvos.”

1961-ben jelentősen javultak a család körülményei. A Lábodi Erdészet fahasználati műszaki vezetői állást ajánlott Fenyvesi Istvánnak, és a fakitermelés, szállítás és értékesítés irányítása mellett komoly adminisztrációs terhek is hárultak rá. A sokrétű munkakörhöz viszont tágas, közművesített szolgálati lakás és magasabb fizetés tartozott, a család jóléte érdekében ezért Fenyvesi István elfogadta az állást, és visszagondolva, ezt tartja pályája legszebb időszakának.