Két átfogó kutatás folyt egyszerre a macskák „őshazájának” azonosítására: az egyiket a római Tor Vergata Egyetem vezette 42 intézettel közösen, a másikat pedig az angliai Exeteri Egyetem 37 közreműködő intézettel. Mindkét kutatás arra jutott, hogy bársonytalpú társaink története sokkal összetettebb, mint eddig gondoltuk. És mindkettő ugyanabba az irányba mutatott: Tunéziába.

Mindkét tanulmány hatalmas mennyiségű genetikai információt dolgozott fel régészeti bizonyítékokkal együtt – számol be róla a Phys.org. Megkérdőjelezték a házimacskák terjedésének eddig idővonalát, valamint kulturális és vallási tényezőkre is bizonyítékokat találtak, amelyek kulcsfontosságúak lehettek a macskák háziasítása és betelepítése szempontjából.

A macskák már régóta gondolkodóba ejtik a régészeket. A csontvázuk szerkezete és a leggyakoribb mitokondriális DNS markereik jelentősen átfednek a vadonélő rokonaikkal.

Ezer évvel később lépett Európába az első macska, mint gondolták

A Tor Vergata Egyetem által vezetett kutatás az ősi genetikai anyagokat elemezve 97 különböző ásatási helyről származó macskát vizsgált meg, melyek Európából, Anatóliából, valamint olasz, bolgár és észak-afrikai múzeumokból származtak. A bioRxiv preprint szerveren publikált tanulmányukban 70 kis lefedettségű ősi genomot, 17 további modern és múzeumból származó genomot, valamint 37 radiokarbonos kormeghatározású macska maradványt elemeztek.

Eredményeik alapján a csak házi macska ősökkel rendelkező állatok a Kr.u. első században jelentek meg Európában. Ez ezer évvel későbbi időpont, mint ahogy azt korábban feltételezték.

Ebből alakult ki a szigeten ma is vadon élő populáció. Egy következő hullám a római császárság idején a modern háziasított vonalakhoz genetikailag hasonló macskákat hozott be Európába, ami arra utal, hogy Tunézia a korai háziasítás kulcsfontosságú központja volt.

Az Exeteri Egyetem csapata által szintén a bioRxiv szerveren publikált cikk egy kissé más idővonalat vázol fel a macskák elterjedésére. Ez a kutatás 2416 ősi macskacsontot vizsgált 206 különböző ásatási területről. A morfológiai adatok és a genetikai leletek összevetésével arra a következtetésre jutottak, hogy a házimacskák már az Kr.e. első évezred elején, a római terjeszkedés csúcspontja előtt megjelentek Európában.

Különböző mitokondriális haplocsoportokat fedeztek fel Nagy-Britanniában a Kr.e. 4-2. században, ami vaskori kapcsolatra utal, és a római, késő antik (Kr.u.150-750) és viking korszakokban bekövetkezett további behurcolási hullámokra. A házimacskák szerintük is Tunéziából érkezhettek.

Nem megtűrt segítők voltak: istenekként tisztelték őket

A korábbi elméletek szerint a macskák háziasítása elsősorban praktikus okokból történt. Bársonytalpú segítőink levadászták a rágcsálókat a gabonatárolók körül, ami a korai mezőgazdaság számára igen előnyös volt. Azonban a mostani kutatások rámutatnak, hogy kulturális és vallási tényezők is erősen szerepet játszhattak abban, hogy őseink magukhoz vették a macskákat.

Az északi mitológiában Freyja istennőt kötötték hozzájuk, ami arra utal, hogy a spirituális és rituális hiedelmek segítettek a macskák elterjesztésében a világ számos pontjára.

Mindkét tanulmányban előtérbe kerül a betelepített házimacskák és az őshonos európai vadmacskák keveredése. A bizonyítékok arra utalnak, hogy vadmacska-populáció csökkenése az Kr.u. első évezredben kezdődött. Oka vélhetően kompetíció, a hibridizáció és a betegségek terjedése volt – ezek a mai napig problémát okoznak.

Bár a két vizsgálat nem ért egyet a házimacskák érkezésének pontos időpontja és elterjedési útvonala terén, mégis vannak közös pontok. Ebből

Az eredmények megcáfolják azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a macskák mindenütt jelen voltak a neolitikus településeken. Azt is kiemelik, hogy a kizárólag mitokondriális markerekre alapozott kutatás nem elég ahhoz, hogy a háziasítás minden részét megismerjük.

Ezek a tanulmányok együttesen jelentősen megváltoztatják az emberiség egyik legismertebb társáról alkotott képünket. Nem csendben, a korai földművesek nyomába szegődve hódították meg a kontinenst. Valószínűleg több hullámban kerültek Európába Észak-Afrikából, és a hagyományok, vallási szokások is fontos szerepet játszottak ebben.