Ezek a látványos élőlények önállóan táplálkoznak, ugyanis gombafonalak és algák vagy cianobaktériumok alkotják a testüket. Megtelepednek köveken, tetőkön és más szilárd felületeken is, ami azt mutatja, hogy a zuzmók nem vonnak el tápanyagot a növényektől.
A zuzmó szilárdságát adó és víz-, valamint tápanyag-felvevő alkotója a gomba, míg az együttélés másik fele, az alga vagy baktérium fotoszintetizál.
Megjelenésük elég változatos, telepeiket három alakkörre osztják. Vannak a teljes felületükkel megtapadó, úgynevezett kéregtelepű zuzmók, amelyek elsősorban köveken fejlődnek. A gyümölcsfákon a lombos zuzmókkal találkozhatunk, amelyek könnyen leválaszthatók a kéregről. A harmadik alakváltozat a bokros zuzmók, amelyek valóban bokor alakúak és gyakran nem is rögzülnek valamilyen felületen. E leggyakoribb formák mellett találkozhatunk púderszerű, vagy fákról függönyként lelógó zuzmókkal is. Színük a fehértől és sárgától a zöldön és szürkésen át a barnáig és vörösig igen változatos lehet.
Rosszul viselik azonban a légszennyezettséget, ezért biztosak lehetünk abban, hogy ahol sokféle zuzmó él, tiszta a levegő. Legkevésbé a sárga falizuzmó érzékeny a levegőben lévő káros anyagokra.
Nagyon lassan nőnek, évente csak néhány millimétert, viszont igen hosszú életűek. Grönlandon él az a példány, aminek a korát háromezer évre becsülik.
Ilyen például a nálunk már csak ritkán föllelhető izlandi zuzmó, amit a nyálkaanyagai miatt köhögés elleni szerekben használnak fel. Egyébként emberi fogyasztásra nem alkalmasak, de számos rovarnak, csigának, mókusnak nyújtanak táplálékot. A rénszarvas zuzmó pedig valóban a rénszarvasok téli tápláléka.
Ajánljuk még:
