Emlékeztetnek minket arra, hogy bármily zord is legyen a tél, akkor is követni fogja a langyos tavasz, a forró nyár, a csípős ősz, mígnem bezárul a kör és ismét visszaszüremlik a fogcsikorgató tél.

Egy tragikus szerelmi történet

Mikor végre sikerül találkozniuk, az ifjú finoman szólva sem fogadta szívrepesve rajongását, aminek elképzelhető, hogy nemcsak az volt az oka, hogy a lány egy nimfa volt, ő pedig ember. Mert habár nem volt egy magasrangú istennő, de egészen biztosan szép lehetett, hiszen a nimfák mégiscsak a szépség és termékenység megtestesítői voltak. A nimfa azután összetört szívvel szomorkodott magában. Miután Nemeszisz, az igazságszolgáltatás istennője, a gőgös, és kevély viselkedés „megtorlója” meghallotta e történetet, egy patakhoz csalta a fiút. A rendkívül jóképű Narcissust teljesen megrészegítette a látvány, amint azonban meglátta önnön tükörképét, közelebb hajolt, hogy jobban lássa, ám sajnálatos módon beleesett a vízbe és megfulladt. Azon a helyen egy csodaszép nárcisz sarjadt, aki azóta is minden tavaszon kihasználja az alkalmat, hogy a víztükör fölé bókolva megcsodálja önmaga szépségét.

A görög „narkissos” szó eredetét tekintve ugyanis összefügghet a „narké” (bódulat, kábulat, zsibbadás) szóval, ami utalás lehet arra, hogy egyes fajok roppantul erőteljes illattal rendelkeznek. Vagy hogy mérgező alkaloidok találhatók bennük.