Tömeges méhpusztulás
Szerbiát sem kerülte el a szomszédos országokban is tapasztalt tömeges méhpusztulás. A méhcsaládok elhalása 30 és 100 százalékos körzetenként. Legnagyobb a baj a vajdasági síkvidék méhészeteiben – olvasható a Szerbiai Méhész Egyesületek Szövetségének közleményében.
Általános vélemény szerint a pusztulás elsősorban a tavaly nyári trópusi hőség és a két hónapon át tartó csapadékhiány következménye. Júliusban és augusztusban ugyanis a méhek energiájuk nagy részét a kaptárok belterének a hűtésére fordították. Ehhez nagyon sok vizet kellett a kaptárba juttatni és azt elpárologtatni, hogy 35-36 ºC-on tudják tartani a belső hőmérsékletet, különben elpusztult volna a fiasítás és megolvadtak volna a viaszból épült lépek.
Tehát élelemhiánnyal kellett szembenézniük, ami korábban nem volt jellemző a nyári időszakra. Emiatt a kaptárokban csökkent a fiasítás, kis népességű, gyenge méhcsaládok mentek bele a télbe, amelyek a tavasz érkeztével képtelenek voltak idejekorán felfejlődni. Ráadásul a tavasz hideg időt hozott, 10 ºC alatt a méhek képtelenek voltak elhagyni a kaptárt és a fűzfa, árvacsalán, meg a pitypang virágáról virágport és nektárt szállítani a kaptárokba. Különösen akkor, ha a méhész kapzsi volt, nem hagyott elegendő (15-18 kg) téli eleséget a kaptárban, és ha a tél végén és a tavasz folyamán nem segítette élelempótlással a közösségeket. Ha mindez még párosult a varroaatka-populáció nem megfelelő gyérítésével az ősz folyamán, a méhcsaládoknak esélyük sem volt arra, hogy megérjék a tavaszt.
Bonyolítja a helyzetet, hogy sok esetben a kaptárokban még a tavasz folyamán is volt elegendő táplálék, és a fiasítás terén is jól teljesített a méhanya, ennek ellenére a kijáró méhek nem tértek vissza a kaptárakba. A méhészek arra gyanakodnak, hogy valamilyen növényvédő szer káros mellékhatásáról lehet szó, amilyenre néhány évvel ezelőtt már volt példa, amikor a neonikotinoid alapú csávázószerekről kiderült, hogy a növényből a méhek szervezetébe is bejutnak, és ettől a méhek elveszítik tájékozódó képességüket, nem tudnak visszatérni a méhlakásokba, így a kaptárok elnéptelednek. Ennek eredményeként az európai országok nagy részében a méhészek nyomására betiltották ezeket a csávázószereket.
Több évtizedes tapasztalattal rendelkező nagy méhészek sem értik, hogy kerülhetett erre sor. Mint mondják, még a múlt század nyolcvanas éveiben sem tapasztaltak ilyen volumenű méhpusztulást, amikor a varroa atka megjelent a nyugat-balkáni térségben. A jelenség azonban nem csak a méhészeket érinti érzékenyen. Nagyon sok növény (gyümölcsfélék, olajrepce, napraforgó) megtermékenyülése sem lehet tökéletes a méhek beporzó munkája nélkül. Ennek következtében pedig számottevő terméscsökkenésre és a termés minőségének a romlására kell számítani.
Ajánljuk még:
