A golyvás daru (Grus carunculata) Dél-Afrika négy darufajának legnagyobb testű képviselője. A populáció sokáig csökkenőben volt, azonban az elmúlt időszakban végre elkezdett növekedni. Összesen 9600 példány él belőlük Zambiában, Botswanában, Angolában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Etiópiában, Dél-Afrikában, Tanzániában és Zimbabwében.
A vadonban a golyvás darvak átlagosan 30 évig élnek, ám nem ritka, hogy ennél idősebb példányokat is megfigyelnek. A látványos színű madaraknál az udvarlás szertartása sem mindennapi: bókolnak, táncolnak és kecseseket ugranak, ami a méltóságot, az odaadást, a szépséget és a hosszú életet szimbolizálja – írja a Phys.org.
Fotó: Wälz, Pixabay
Lara Fuller daru-kutató elmondása szerint az állományok növekedése mögött a költőterületek gyarapodása áll. 1999-ben mindössze 70 territóriumról tudtak, míg mára ez 84-re nőtt a KwaZulu-Natal provinciában, mely a golyvás darvak populációjának szíve. A faj nyomon követéséhez légi-számlálást folytatnak. 2000-ben mindössze 188 egyedet számoltak, ami 2005-re 242 példányra nőtt. 2024-ben pedig 304 madarat találtak a KwaZulu-Natalban.
A golyvás daru mint a vizes élőhelyek nagykövete
A golyvás daru élőhelyei főként Afrika déli és középső ártéri területein vannak. Emellett két kisebb populáció található még Etiópiában és Dél-Afrikában. Ez utóbbi terület legnagyobb állománya a Drakensberg hegyvidéki régióban él. Ez a terület számtalan település ivóvízbázisát is rejti. A darvak főként a területen lévő gyepes és vizes élőhelyeken találhatók.
A golyvás darvak a vizes élőhelyeken raknak fészket, és amíg a fiókák kicsik, itt is táplálkoznak. Vízinövényeket, gerincteleneket, csigákat és békákat fogyasztanak. Röpképtelen kicsinyeik számára ez a terület természetes védelmet is nyújt a ragadozók ellen. Ahogy nőnek a fiókák, a darucsaládok lassan a gyepekre vándorolnak át.
Az emberek fejében a vizes élőhelyek általában mocsaras, vizenyős, büdös, rovarok-lepte helyként jelennek meg. Holott nem erről van szó. Dél-Afrikában például az 1970-es években a vizes élőhelyek felét lecsapolták, és szántófölddé alakították. Ezek a területek azonban tönkrementek, és Dél-Afrika vízhiányos állapotán sokat rontott ez a fajta kiszárítás. Ráadásul közrejátszott abban is, hogy a golyvás darvak veszélyeztetett fajjá váltak.
