Fürjek, foglyok, fácánok, bíbicek ülnek fészkeiken vagy éppen csibéiket vezetik a fűben, fehérjében dús rovartáplálékot keresve. A mezei nyúlfik, illetve suták által elfektetett őzgidák szintén a dús növényzetű lucernásokban találnak menedéket és bőséges táplálékot. Azonban a mai modern, nagy munkasebességű és munkaszélességű kaszálógépek elől egyiküknek sincs esélye elmenekülni…
„A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles apróvadas vadászterületen az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott táblák kaszálása során vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt használni.” Azért citáltam be ezt a törvényi rendelkezést, mert bár köteles a föld használója vadriasztó láncot, eszközt alkalmazni a kaszálás során, a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ezek a módszerek nem hatékonyak, illetve a gazdálkodók nem is alkalmazzák széles körűen e munkák végzésekor.
Azonban a technológia fejlődése e problémát is orvosolhatja; a drónok az agrárium számos ágazatában bebizonyították használhatóságuk sokrétűségét (gyomosodás, permetezés, különféle növénybetegségek detektálása stb.) és hatékonyságát, és nincs ez másként a vadgazdálkodásban esetében sem.
Külföldön már dívik, itt még gyermekcipőben jár
Ilyen állatmentő, állatvédelmi tevékenységet Ausztriában, Németországban, Svájcban már évek óta végeznek eredményesen, ahol logisztikai központok létrehozásával, drónpilóta-nyilvántartással és a gazdák részére az állatvédelem kihangsúlyozásával az őzgidamentés olyan sikeressé vált, hogy a svájci őzállomány növekedni kezdett. Magyarországon nem áll rendelkezésre olyan adat, hogy mennyi őzgida esik a kaszálógépek áldozatául.
A mai kaszálógépek munkaszélessége 3-10 méter között változik. Ha hozzászámítjuk az adott munkasebességet, akkor érhetőbbé válik az adott vad veszélyeztetése. A kaszálás előtti vadmentés nélkül, különösen, ha a lekaszált takarmányt befóliázva, levegőtől elzártan tárolják, a „bedarált” vad bomlásnak indul, és akár egy botulizmus-fertőzés veszélye is fennállhat. Ennek ellenére a magyar gazdatársadalom véleménye és hozzáállása valószínűleg megoszlana a módszerről: egyes gazdák harmóniában élnek és gazdálkodnak a természettel, fontos számukra az állami tulajdonban lévő vadállomány védelme, ugyanakkor vannak olyan profitorientált gazdálkodók is, akik számára az állatvédelem másodlagos. Mindenesetre az bizonyos, hogy hazai körülmények között is hatékonyan alkalmazhatónak látszik mind az őzgidáknak, mind a talajon fészkelő madarak fiókáinak a drón használatával történő felkutatása.
Ne nyúljunk hozzá!
Az őzgidákban a menekülési reflex csak később alakul ki. Életük első heteiben minden őket érő hanghatásra, zavarásra ösztönösen lelapulnak, nem mozdulnak, még a hangos munkagépek közeledésére sem. Semmiképp nem javasolt, hogy ha – akár mezőgazdasági területen, akár máshol – őzgidát találunk, azt esetleg megfogjuk, simogassuk vagy hazavigyük, mivel az emberi szag miatt a suta nem fogadja vissza a gidát, amely így elpusztul. A szakemberek gumikesztyű használatával, a gida környezetében lévő növények, fűcsomók közé fogva óvatosan emelik fel a gidát, és helyezik bele egy fűvel bélelt és szellőzővel ellátott, zárható fedelű tárolóba. A tárolót a tábla szélére viszik, olyan részre, ami nem kerül kaszálásra. Ezzel a módszerrel az őzgida biztonságos helyre kerül, majd a kaszálás végeztével elengedik A suta a gida hívóhangja alapján meg fogja találni a kicsinyét, azaz a táplálása megoldott lesz.
Minden kommunikáció kérdése
A drónok sikeres alkalmazásához azonban a gazdák és a vadászok közötti együttműködésre van szükség. Fontos, hogy a hivatásos vadászok megismerjék a technológiai újításokat, tudják alkalmazni azokat, hiszen ezeknek az eszközöknek a megfelelő használata jelentősen segítheti a vadgazdálkodást. A drónoknak a vadgazdálkodáson belül főként a vadkárfelméréseknél lehet létjogosultságuk. Egy mezőgazdasági táblát felülről sokkal alaposabban, nem utolsósorban gyorsabban meg lehet vizsgálni, mint a földön történő szemrevételezés során.
Annyi tapasztalatot már szereztek a szakemberek, hogy a gímszarvas kifejezetten érzékeny a drónra, különösen, ha akusztikai eszközzel felszerelt a készülék. Fölrepítve ki lehet hajtani a vadat a mezőgazdasági táblából, ez szintén elősegíti a vadkármegelőzést. Ha a gazdálkodó és a vadászatra jogosult közösen drónba invesztálna, a vadkárfelmérések során használva nemcsak a kárszakértő munkadíját spórolnák meg, de a hasraütés-szerűen megítélt kárösszeg helyett a drónfelvételek által egzakt módon, bizonyítottan megállapíthatóvá válna a kártétel nagysága, ezáltal a pereskedési eljárások is jelentősen lecsökkennének.
Természetvédelmi oldalról megközelítve, a mezőgazdasági területekhez köthető védett és fokozottan védett fajokat, azoknak fészkeit, utódait a drónnal lehet detektálni, így a kaszálást végző gazdálkodónak átadva az információkat, a vastag vadriasztó lánccal ellátott munkagéppel ki tudja kerülni a kaszálandó területen feltérképezett állatokat.
Sajnos az feltételezhető, hogy évente több ezer őzgida válik a kaszálógépek áldozatává hazánkban. Gazda-vadász kommunikációval ezek a felesleges elhullások elkerülhetők lennének. Ugyanez igaz a vadkárra is, együttműködéssel és összefogással ez a kérdéskör sokkal kezelhetőbb lenne. Külföldön már jó ideje sikerrel alkalmazzák a drónokat a vadgazdálkodásban, és ha a gazdálkodó nem jelenti be időben kaszálási szándékát a vadászatra jogosult felé, szankcionálják a gazdálkodót a mulasztásáért. Ez a rendszer akár itthon is jól alkalmazható lenne. Persze, mindig lesznek ellentétek a két oldal között, de ha elindulna egy közös gondolkodás, együttműködés, az a természetvédelmet, a vadgazdálkodást és a vadkárkezelést tenné hatékonyabbá.
