A szatymazi őszibarack-termesztőknek szervezett tanácskozáson Dominik Schreiber osztrák faiskolás tartott előadást saját gyakorlatuk alapján. A gazdaságban két évtized alatt 0,6-ről 5%-ra sikerült növelni a humusztartalmat az agyagos vályogtalajon.

A szerves anyag rengeteg vizet képes megtartani a talajban: egy százalék humusz a talaj felső 25 centiméteres rétegében 400 köbméter vizet, 2,5 tonna nitrogént és 40 tonna szén-dioxidot képes megkötni egy hektáron. Ennek különösen nagy a jelentősége a klímaváltozás következtében, amikor azt tapasztaljuk, hogy vége a kellemes nyári esőknek, helyette hirtelen zúdul le sok csapadék, ami elfolyik a területről.

Optimális összetételűnek azt a talajt tekintjük, aminek a térfogata felét a pórustér teszi ki, 5% a humusz és 45% az ásványi anyagok aránya. A sok levegőre a talajban élő hasznos mikroorganizmusoknak van szükségük.

Ezek teszik fölvehetővé a tápelemeket a növények számára, míg a növények a gyökerükön kiválasztott anyagokkal táplálják a mikrobákat. Ennek az egyensúlynak a fennmaradása rendkívül fontos a talajminőség szempontjából.

A talajápolás megtervezéséhez ismerni kell a talajunkat, ezért ássunk le egy méter mélyre és vizsgáljuk meg a szerkezetét.

A morzsás szerkezet és a földigiliszta-járatok kedvező tulajdonságokat jeleznek.

A tömörödött, élettelen talaj szemmel is jól elkülöníthető az élőtől. Jellemzően a növényzettel borított részek élő talajok, a kopáran hagyott területek pedig nem termékenyek. A kettő között nagyon kis távolság is lehet.

Fontos a gyökértevékenység

Stabil humusznak a 10:1 arányú szén- és nitrogéntartalmat tekintjük, amiben 58% a szénvegyületek, 6% a nitrogénvegyületek aránya. Ha kevesebb a szén, a nitrogén könnyen kimosódik a talajból, és a károsítók is könnyebben fertőzik a nitrogénnel felpumpált növényeket.

Ez utóbbi folyamat során a növények a levegő szén-dioxidjából cukrokat képeznek, amit a gyökerükön keresztül a talajba juttatnak, ahol a mikrobák beépítik a testükbe, ezáltal a szén hosszan a talajban marad. Ez a humusz-vegyületek kialakulásának legjobb módja.

A sorköztakaró növényzetnek nem szabad versengenie a kultúrnövénnyel a vízért és a tápanyagokért, de számos feltételnek kell megfelelnie, tehát jól kell összeállítani a magkeveréket, amivel bevetjük a sorközöket. Megvan az az előnye, hogy mindig járható marad az ültetvény, ezt a célt szolgálják a perje- és csenkeszfajok a keverékben.