…azonban második szakaszában, miután megtörténik a nagy átváltozása már egy bájos, de azért még mindig meglehetősen veszélyes szépség. És a leglényegesebb, akár szeretjük, akár pfujoljuk, egész élete során sok hasznot hajthat nekünk.

A hangyalesők a recésszárnyú fátyolkák rendjébe tartoznak, amiből már következtetni lehet távolabbi „családtagjaikra”, illetve azok életmódjára.  Igaz is, a vér nem válik vízzé, még akkor sem, ha zöld. A magyar hangyaleső megnevezés igazán találó, ha életmódjukra és táplálkozásukra koncentrálunk, az angol nyelvterületen használt hangyaoroszlán név már kevésbé tűnik frappánsnak, hiszen nem fut, mint a szél és nem veti rá magát a kiszemelt prédára. Taktikája sokkal ravaszabb, kiforrottabb, egyedibb, de erről részletesebben kicsit később.

Porból születik és homokvárat építget

Egy élő porszem kerül az élettelenek közé. A hangyaleső picurka peteként kezdi életét, majd néhány nap elteltével kifejlődik belőle egy apró lárva. Nem sokat teketóriázik, azonnal elkezdi kiásni első saját tölcsércsapdáját, hogy megkezdhesse ragadozói pályafutását. Aztán elrejtőzik a kis mélyedés alján és várja a gyanútlanul arra sétáló rovarokat.

Amint sikerül elérnie, megragadja, bénító mérget és emésztőenzimeket fecskendez áldozatába. Kiszívja testnedveit és a maradványokat kidobja a tölcsérből.