Idén az ágazat ellentmondásos képet mutat: miközben a statisztikák stabil, sőt enyhén növekvő termőterületről tanúskodnak, a háttérben kíméletlen árversennyel, a tavasz végi fagyok elleni védekezéssel és súlyos munkaerőhiánnyal kell megküzdeniük a termelőknek.
Furcsa kettősség jellemzi a hazai szamócaágazatot – világít rá a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a FruitVeB legfrissebb adatai között feszülő apró ellentmondás is. Míg a NAK 2026-ra enyhe területnövekedést és közel 800 hektárnyi termőfelületet prognosztizál, a szakmaközi szervezet (FruitVeB) óvatosabb, 700 hektár körüli stagnálásról beszél. Ez a különbség abból adódhat, hogy a profi, intenzív technológiát alkalmazó gazdaságok – főként a Lajosmizse–Kecskemét–Cegléd háromszögben – valóban növelték felületeiket, miközben az extenzív, kisebb családi gazdaságok a munkaerőhiány miatt felhagytak a termesztéssel. A várható országos termésmennyiség idén 7000-8000 tonna közé tehető, ami a tavaszi fagyok ellenére is átlagosnak mondható.
A szabadföldi termesztésből származó gyümölcs érése – ami mennyiségét tekintve a legjelentősebbnek mondható, mintegy háromnegyedét teszi ki − május közepén indulhat. A kritikus időszakot a szezon kezdete jelenti, amikor a többletköltséggel előállított, fűtött hajtatott termékeknek kell versenyezniük az alacsonyabb minőségű, olcsóbb importtermékekkel.
Szabadföldi vagy hajtatott?
Az elmúlt évek egyik legfontosabb kérdése a szamócatermesztés versenyképességének fenntartása. A hazai szamócaágazatban a védett termesztés aránya ugyan eléri a teljes felület kétharmadát, de ezen belül éles határt kell húzni a technológiai intenzitás alapján. A valódi hajtatás, amely főleg fóliasátras (és minimális üvegházi) termesztést jelent, a teljes hazai terület 30-40 százalékát (mintegy 250-300 hektárt) fedi le. Ez a szegmens képviseli a legmagasabb hozzáadott értéket, a kontrollált környezet pedig lehetővé teszi az április végi piaci megjelenést. Ezzel szemben a takart felület fennmaradó részét – mintegy 25-35 százalékot – az úgynevezett esővédő takarással termelt és az alacsony alagutas rendszerek adják.
A hazai szamócaágazat hajtatott szegmense (fólia és üvegház) jelenleg technológiai kettősséggel küzd, amely alapjaiban határozza meg a termelési hatékonyságot. Bár a takart felület aránya folyamatosan nő, a FruitVeB jelentése rávilágít, hogy a műszaki színvonal rendkívül heterogén. Az ágazat egyik felét a modern, fűthető vagy korszerű hideghajtatású fóliasátrak jelentik, ahol a termelők egyéves kultúrában, precíziós tápanyag-utánpótlással és biológiai növényvédelemmel dolgoznak. Ezzel szemben a technológia másik oldalát a 10-30 éves, elavult, korábban zöldségtermesztésre használt üvegházak és régi típusú vázszerkezetek adják.
Ezek a létesítmények – bár elenyésző, mindössze néhány tízhektáros felületet képviselnek – energetikailag nem hatékonyak, felújításuk pedig tőkeigényes. Jellemzően itt is talajon történik a termesztés, a modern, talaj nélküli (termesztőközeget használó) rendszerek még a hajtatáson belül is csak elvétve jelennek meg.
