És ismét készen áll a következő gyanútlanul sétálgató rovar csapdába ejtésére. Attól függően mennyi táplálék áll rendelkezésre, két-három évig is eltarthat a lárvakora, miközben többször vedlik. Amikor a lárva elérte teljes fejlettségét, egy kerek, homokszemcsékkel borított gubót sző maga köré. Ebben a furcsa kis szobácskában alakul át kifejlett rovarrá, ami általában néhány hétig tart. A légies testfelépítésű imágó két pár hártyás szárnnyal rendelkezik és kissé hasonlít egy szitakötőkhöz. De ha alaposabban rátekintünk, rögtön látjuk, hogy teljesen másképp néznek ki. Többnyire estefelé kezdenek aktiválódni, az éj leple alatt csapnak le a növényeken meghúzódó. édes álmaikat élvező kicsiny rovarokra.

A nőstény a megtermékenyített petéket egyesével helyezi el a laza, homokos talajba (vagy az adott fajra jellemző élőhelyre például korhadékba). És minden kezdődik elölről.

Ökológiai jelentősége

A lárvák fő táplálékforrásai a hangyafélék, de más, a tölcsérükbe tévedő kisebb rovarokat is elfogyasztanak. Ezzel segítenek a hangyapopulációk szabályozásában, illetve hozzájárulnak a helyi rovaregyensúly fenntartásához.

Az imágók nagy része is folytatja a ragadozást, de a repülés miatt értelemszerűen már egy jóval nagyobb vadászterület kerül a látókörükbe. Apróbb termetű, puhatestű rovarokra vadásznak, mint a levéltetvek, kisebb legyek, molyok, szúnyogok, és más hasonlók. Ebből is látszik, hogy segítenek a számunkra kártékony (például levéltetvek) és bosszantó (például szúnyog) rovarok populációit is kordában tartani. Az, hogy mind a lárvák, mind a kifejlett egyedek egyaránt ragadozó életmódot folytatnak duplán értékessé teszi ezt a különleges fajt. Jelenlétük segíthet csökkenteni a vegyszeres védekezés szükségességét, és hozzájárul az egészségesebb, változatosabb kerti ökoszisztémához.

Jelenlétük, illetve populációjuk sűrűsége utalhat a talaj minőségére, valamint a helyi ökoszisztéma egészségére. Mivel homokos, laza talajt igényelnek, és érzékenyek a zargatásra, jelenlétük egy viszonylag érintetlen vagy specifikus talajtípusú élőhely meglétét jelzi. Más élőlényekhez hasonlóan, ők is reagálnak a környezeti változásokra, például a talajerózióra, a talaj tömörödésére, vagy a szennyezésére, így segíthetnek felmérni egy adott terület ökológiai állapotát.