0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Talaj nélkül is egészséges, finom paradicsom

Az élelmiszerboltok pultjai előtt gyakran elhangzó megjegyzés, hogy régen a zöldségek, gyümölcsök sokkal ízletesebbek voltak, és korábban még nem kellett a vegyszerek miatt aggódni. De vajon mennyi igazság rejlik ebben az állításban?

A laikusok számára először megdöbbentő lehet, hogy míg a kiskertünkben a paradicsomok csak 60-80 centiméter magasra nőnek, addig a növényházakban a tíz métert is elértheti a szárhosszúságuk.

A méretbéli különbség mögött az húzódik, hogy védett körülmények között kilenc-tizenegy hónapon keresztül nőhetnek és érlelhetnek termést.

Amikor letelik egy ciklus, az állományt eltávolítják, a berendezést fertőtlenítik, majd elkezdődik az újratelepítés.
Érdekesség, hogy az üvegházak rendszerint nagy belmagasságúak – még a fejes saláta esetében is, ami ugyebár nem terjeszkedik fölfelé –, mert minél kiterjedtebb a légtér, annál egyenletesebb, optimálisabb a klímája. Egy fóliasátorban szélsőségesebbek a változások: gyorsabban lehűl vagy felmelegszik benne a levegő, mely folyamat kedvezőtlenül hat a növény fejlődésére.

Fotó: illusztráció | Forrás: Freepik

Biológiai növényvédelem

Vevői oldalról az egyik fő félelem, vélelmezett rizikófaktor az, amikor bevásárlólistával a kezünkben végigtekintünk a gyönyörűen pirosló paradicsomokon és kövér paprikákon, hogy ezek biztosan azért ilyen esztétikusak, mert valamilyen vegyszerrel kezelték őket. Az ilyesfajta aggodalom 2025-ben teljesen alaptalan. Rendkívül szigorú fogyasztóvédelmi és minőségbiztosítási előírások vannak hatályban – például a felhasználható készítményekre, várakozási időkre vonatkozóan –, továbbá a növényházakban minimalizált a vegyszerfelhasználás.

Kockázatmentesebb, biztonságosabb a szupermarketben egy jelölt terméket megvásárolni, mint a termelői piacon egy ismeretlen forrású, ellenőrizetlen árut.

A multikat kiszolgáló ágazati szereplők túlnyomórészt integrált biológiai védelemmel (a DélKerTÉSZ esetében ez 97%) igyekeznek megóvni az állományokat, különösen a rovar- és gombakárosítókkal szemben. Az úgynevezett predátor szervezetek – természetes ellenségek – nyitott kertekben sűrűn maguktól is betelepülnek, amennyiben az adott – táplálékul szolgáló – élősködő megjelenik. A lisztecskére (vagy más néven molytetűre) a fürkészdarázs, a tripszre a ragadozó poloska, míg a levéltetűre a katicabogár vadászik.

A gyakorlatban persze nem úgy kell ezt elképzelni, hogy az üvegházban kinyitják az ablakot és berepülnek varázsütésre ezek a hasznos rovarok, hanem külföldről érkeznek peteként vagy kifejlett állapotban dobozokban, tasakokban, majd megfelelő távolságokban kitelepítik őket a növényekre.


A teljes beszélgetésről készült felvételt az érdeklődők a Magyar Mezőgazdaság YouTube és Spotify csatornáin találhatják meg, melyben foglalkozunk a zöldségfélék oltási metódusaival és a zárt rendszerekben történő beporzás lehetőségeivel, kitérünk a hasznos rovarok elszaporodásának rizikófaktoraira, végül, de nem utolsósorban pedig magyarázatot keresünk arra a jelenségre, hogy míg az egyik paradicsom egy hétig friss marad a konyhapulton, addig a másik két nap után megromlik a hűtőszekrényben.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: